„Vegyes házasság” változatai közötti eltérés

 

[[III. Károly]] 1731-es [[Carolina Resolutió]]ja elismerte a vegyes házasságokat, de megkötésüket a katolikus fél lelkészének hatáskörébe utalta. Az 1790-91. évi országgyűlésen hozott törvények hiába gördítettek el minden akadályt a vegyes házasságok megkötésének útjából, a gyakorlatban a katolikus lelkészek a protestáns féllel szemben felmerült aggályaikra hivatkozva egyszerűen megtagadták a közreműködést. A katolikus püspöki kar úgy döntött, hogy a katolikus lelkész a vegyes házasságokat csak akkor áldhatja meg, ha a protestáns fél a születendő gyermekekre vonatkozóan reverzálist ad.”<ref>Magyar alkotmánytörténet, szerkesztette: Mezey Barna, Osiris Kiadó, 2003 </ref>

 

„A nyolcvanas években a vegyes házasság fôrendiházi elbuktatásával ugyan egy évtizeddel elhalasztódott az [[izraelita vallás recepciója]], s addig keresztény és zsidó ember közötti házasságra csakis az egyik vagy a másik fél úgynevezett ki- és betérése révén nyílott lehetôség. Az úgynevezett egyházpolitikai törvények elfogadásáig felekezeten kívüli státusra még ideiglenesen sem volt hivatalosan mód, tehát ha úgy tetszik, a kérdés egyfajta felekezeti mezôn túli, szekularizált áthidalása ekkor még jogilag elképzelhetetlennek számított.”[http://www.zsido.com/books/donin/19fejeze.htm] A kérdést csak az 1894:31. tc. rendezte.