„Patachich Gábor” változatai közötti eltérés

 

[[1729]]. [[június 27.|június 27]]-től szerémi püspök ([[1731]]. [[Február 12.|február 12]]-én erősítette meg a pápa, püspökké is ezután szentelték), ahol nagyon nehéz körülmények között kezdett az újjáépítésbe, hiszen sem székesegyháza, sem püspöki rezidenciája, sem klérusa nem volt, hívei is alig.

[[1733]]. [[február 6.|február 6]]-án nevezte ki [[III. Károly magyar király|III. Károly]] kalocsai érsekké, aki a [[Bács vármegye|bácsi]] főispáni hivatalt is rá ruházta. A pápa [[Szeptember 28.|szeptember 28]]-án erősítette meg. Érseki egyházmegyéjét [[November 4.|november 4]]-én foglalta el, és még aznap megnyitotta a [[Szeminárium (papnevelő intézet)|szemináriumot]]. [[1734]]-ben és [[1738]]-ban plébániákat vizitált. Megalapította [[Kecel]]t és [[Császártöltés]]t. [[1735]]. [[június 2.|június 2-án]] kezdett neki a kalocsai [[Nagyboldogasszony-főszékesegyház (Kalocsa)|Főszékesegyház]] építtetésének. Újjászervezte a [[káptalan]]t: 5 valóságos és 3 címzetes kanonoknak is helyet teremtett, akik nagy része a paphiány miatt egyben plébános is maradt. [[1738]]. [[Augusztus 14.|augusztus 14]]-én a [[Nagyboldogasszony]]-napi búcsú előestéjén nyitotta meg az addig elkészült részeket, és iktatta be az új kanonokokat. 10 új plébániát szervezett, kiadta az egyházmegyei statútumokat, valamint az egész érseki tartományra érvényes, a latin mellett magyar, német és délszláv nyelvű szertartáskönyvet ''(Rituale)''. [[1738]]-ban pedig [[zsinat]]ot tervezett, amely azonban csak terv maradt.