„Symmachus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a [061] <ref> hibás központozással AWB |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
45. sor:
köz- és magánéletük minden megnyilvánulását. A köztársaság fennállásának utolsó éveiben [[Marcus Tullius Cicero|Cicero]] hangoztatja: kegyességünkkel, vallásosságunkkal és azzal az egyetlen bölcsességünkkel múltunk felül minden népet, hogy felismertük: mindent az istenek akarata irányít és kormányoz."<ref>Hahn István: Római istenei. In: http://vmek.oszk.hu/05400/05422/05422.pdf</ref> Amennyiben viszont az istenhit tette lehetővé a birodalom létezését, úgy felmerült a kérdés a Kr.u. IV. század végén, hogy a birodalom hanyatlását nem éppen a régi istenektől való elfordulás, és az új istenhit, a kereszténység okozta-e. A hagyományos vallásosság hívei szerint mindenről a keresztények tehetnek, a keresztények szerint éppen Krisztus tette naggyá a birodalmat, hogy annak keretében elterjeszthesse tanítását.
A szenátus épületében álló oltár ügye a IV. században a keresztény-pogány szembenállás egyik központi témája volt. Az ekkörül zajló viták tétje annak eldöntése volt, hogy [[Krisztus]] vagy pedig Győzelem istennője tette lehetővé a Római Birodalom létrejöttét. Amennyiben ugyanis Krisztus mindenhatósága az oka, úgy nincs szükség, sőt [[blaszfémia]] a Victoria-oltár. Az oltárt Kr.e. 29-ben maga Augustus szentelte fel a senatus épületében, a ''Curia Iuliában'', és a szenátorok rendszeresen áldozatot mutattak be előtte a Birodalom megmaradásáért. Az oltárt először 357-ben távolította el [[II. Constantius római császár|II. Constantius császár]], azonban 361-ben [[Flavius Iulianus római császár|Iulianus Apostata]] visszaállította a helyére. Gratianus császár 382-ben újra eltávolította az oltárt. Symmachus mint praefectus urbi 384-ben a III. relatiojában foglalt állást a szobor visszaállítása mellett. A mű továbbélését jórészt annak köszönheti, hogy hozzácsatolták saját unokatestvére, [[Szent Ambrus|Ambrus]] püspök erre adott válaszához. A Victoria-oltár körüli vitába [[Prudentius]] is állást foglalt, aki ''Contra Symmachum'' című művében amellett érvelt, hogy a birodalmat a rómaiak erényei hozták létre, nem a pogány istenek
{{idézet2| (A megszemélyesített Róma szavai:) Ti legjobb uralkodók, a haza atyjai, tekintsétek éveim számát, amelyet a jámbor szokások ápolásával értem el. A magam módján akarok élni, mert szabad vagyok. Ez a kultusz késztette az egész földkerekséget arra, hogy nekem engedelmeskedjék, ezek a szentélyek űzték el [[Hannibál (karthágói hadvezér)|Hannibált]] a falaktól, [[Marcus Furius Camillus|a gallusokat a Capitoliumtól]]... Ezért kérünk türelmet atyáink istenei számára. Amit mindenki tisztel, annak kell lennie az [[Plótinosz|Egyetlennek]]. Ugyanazokra a csillagokra nézünk, egy égbolt borul fölénk, egy világ vesz körül mindnyájunkat. Mit számít, hogy milyen úton keresi ki-ki az igazságot? A titok túlságosan nagy ahhoz , hogy csak egyetlen út vezethessen hozzá... |Idézi Castiglione László, 376. old.}}
61. sor:
* ''Beszédek'': nyolc beszédéből maradtak fenn töredékek, kettő I. Valentinianus császár, egy pedig Gratianus számára készült.
* ''Levelek'' kilenc könyve
* ''Relationes'': a praefectus urbi császárhoz intézett iratai. Az irodalomtörténészek a ''Relationes'' írásait
== Források ==
| |||