|
==Hangrendszer==
A feliratokból, főként a görög alapú betűírás alapján, valószínűsíteni lehet az ibér nyelv fonémakészletét[[fonéma]]készletét, bár nem mindegyik hangot sikerült pontosan megfejteni. Jelenlegi ismereteink szerint az ibér hangrendszer meglehetősen egyszerű volt: 5 magánhangzót[[magánhangzó]]t /a, e, i, o, u/ és legfeljebb 13 mássalhangzót[[mássalhangzó]]t /b, t, d, k, g, (m), n, (ń), l, r, ŕ, s, ś/ ismert. Az /m/ és /ń/ mint valódi fonémák létezése nem tisztázott; az /m/ valószínűleg csak az az /n+b/ összeolvadását jelezte. Az /r/ és /ŕ/, illetve /s/ és /ś/ hangok közötti különbséget nem sikerült pontosan megfejteni. Elképzelhető, hogy az /r/ és az /ŕ/ hosszú, illetve rövid pergőhangot jelölt. Az /s/ és az /ś/ közül valamelyik talán affrikátáta {{IPA|[tsʦ]}} [[zár-rés-hang]]ot (affrikátát, vö. magyar ''c)'' jelölhetett. Mindezen következtetések a helynevek latinosított alakját veszik alapul, azonban bizonyos esetekben maguk az átvételek is ellentmondásosak.
Az ibér nyelv nem szerette a szó eleji mássalhangzótorlódást, ezen kívül szó nem kezdődhetett ''r''-rel és valószínűleg ''l''-lel sem. A szótagok megengedett fonológiai szerkezete a következő lehetett: (mássalhangzó) + magánhangzó/[[kettőshangzó]]/ń + (n/m/r/ŕ/l, s/ś/k) + (s/ś). Ebből jól látszik, hogy az ''ń'' szótagalkotó mássalhangzó is lehetett. A szó végén a /b/ kivételével bármilyen hang állhatott.
==Példák==
|
