„Egyesült Belga Államok” változatai közötti eltérés

A felkelés legelőször Brabant tartományban tört ki 1789 januárjában, ahol semmisnek nyilvánították a császár fennhatóságát és kikiáltották a tartomány önállóságát a ma [[Brabanti forradalom]] néven ismert események keretén belül. A függetlenséget támogató csoport, [[Hendrik Van der Noot]] vezetésével, a korábban már függetlenné vált Hollandia felé vette az irányt és sereget toborzott [[Breda]] városában, amely a hollandiai [[Brabant tartomány (Hollandia)|Brabant]] tartományban fekszik (korábban mindkét tartomány a független brabanti hercegség része volt).

 

 

 

A belgák függetlenségét ekkor még egyetlen európai állam sem ismerte el és (a függetlenségpártiak és a Vonckisták között dúló) belső politikai viszályok is megnehezítették az ország helyzetének rendezését. Van Der Noot javasolta a holland köztársasággal való egyesülést, amely sem a hollandok, sem a függetlenségüket frissiben kivívott belgák között nem lelt támogatásra. Időközben II. József elhunyt és bátyja, [[II. Lipót]] foglalta el a német-római császárság trónját. Lipót hamarosan minden erejét a lázadó tartományok visszaszerzésének szentelte és sereget küldött a belgák ellen. A császári csapatok [[október 24]]-én elfoglalták [[Namur (város)|Namur]] városát és ezzel arra kényszerítették [[Namur (tartomány)|Namur]] tartományát, hogy kilépjen a szövetségből és elismerje a császár fennhatóságát. Két nappal később Nyugat-Flandria esett el és december végére a császári csapatok meghódították az összes tartományt. A lázadók vezetői, Van der Noot és Van Eupen északra, Hollandiába menekültek.

 

==A forradalom öröksége==