„Fegyver” változatai közötti eltérés

Az [[Őskor|őskorban]] a mindennapi életben alkalmazott fegyverek emberi erővel működtek, valószinüsíthetően az ingóságok felhalmozásának idején váltak egyre gyakrabban alkalmazottá (ld. [[háború]]). Ezek minden esetben ún. hidegfegyverek voltak (szál- és lőfegyverek egyaránt). Az [[Ókori_Görögország|ókori Görögországban]] és a [[Római Birodalom]] idején a fegyverek, a birodalmak hódító hadjáratai maitt, sokat fejlődtek. Megjelentek az akkori idők legnagyobb teljesítményű fegyverei (pl. a [[Gladius|gladiusok]], a [[pylon]], a [[balliszta]] stb.). A [[Középkor|középkorban]] további jelentős fejlődésen estek át, valamint megjelentek a [[lőpor]]t alkalmazó tűzfegyverek (lövegek) is, egyre inkább háttérbe szorítva, majd végleg felváltva a korábbi hajítógépeket. A fegyverek megnövekedett hatásfoka eredményezte az ellenük kifejlesztett, hatékonyabb védőeszközöket és testpáncélzatokat, valamint a nagyobb szerkezeti állékonyságú (kőfalú, majd később [[Tégla|téglafalú]]) várakat, végvár-rendszereket. A [[reneszánsz]] korában a tovább finomodó fémkohászati eljárások lehetővé tették a még hatékonyabb és már eltérő kategóriájú lövegek kifejlesztését (mozsár és ágyú), valamint ezen tűzfegyverek kézifegyverek szintjére való kicsinyítését (mordály, kurtály, puska, pisztoly) is. Jelentős és rohamos fejlődést Európa fegyverfejlesztési történetében az [[ipari forradalom]] okozott. Megjelentek a felfegyverzett fahajók, megindult a verseny a tengerfelszinek bírtoklásáért, valamint a [[Föld]] más [[Kontinens|kontinensein]] gyarmati hódítások kezdődtek. A [[Modern_kor|modern kori]] [[Acél|acélgyártás]] kikísérletezése lehetővé tette a tűzfegyverek méretének jelentős csökkentését, ami azok egyre nagyobb számban való elterjedését, megbízhatóságuk, pontosságuk és élettartamuk jelentős növelését tette lehetővé. A "[[fegyverek forradalma]]", a tűzfegyverek elterjedése gyakorlatilag kiszorította a hidegfegyvereket a harcterekről. A 18-19. században új fegyverkategóriák alig keletkeztek, a meglevők fejlődése csak az anyagtechnológia fejlődésével tartott lépést. Kikristályosodtak a seregtestek stratégiai felépítései, vezetési rendjei, harceljárásai. A 19-20. század fordulóján ismét nagyarányú fejlődés vette kezdetét, ami a mai napig tart. A stratégiának (hadászat, harcászat, diplomácia) addig soha nem tapasztalhatóan változatos fegyvertára vált elérhetővé. A fejlődés főként a természettudományok és az ezeket alkalmazó műszaki tudományok rohamos fejlődésének tudható be. Megjelentek az [[Egyesített lőszer|egyesített lőszert]] tüzelő öntöltő (félautomata) és önműködő (automata) tűzfegyverek, újabb lövegkategóriák, a gőzhajtású páncélos hadihajók, a [[Repülőgép|repülőgépek]], a [[Tengeralattjáró|tengeralattjárók]], a [[Harckocsi|harckocsik]], az addiginál jóval nagyobb űrméretű vasúti lövegek, nagyobb hatásfokú robbanóanyagok, a különféle bombák és gránátok, a sugárhajtású repülőgépek, a [[Repülőgép-anyahajó|repülőgép-anyahajók]] és [[Repülőgép-hordozó|repülőgép-hordozók]], a [[Nukleáris_fegyver|termonukleáris]] és az ezeket kiváltó [[Precíziós_csapásmérő_fegyverek|precíziós csapásmérésre alkalmas fegyverek]], a különféle rakétafegyverek és rakétavédelmi fegyverrendszerek, az [[Űrfegyver|űrfegyverek]], valamint a nukleáris meghajtású tengeralattjárók és hadihajók. A 20. század végére megjelentek a [[UAV|pilóta nélkül repülni képes repülőeszközök]], valamint a [[Lézerfegyver|lézerfegyverek]] is. Az 1950-es évektől az [[informatika]] nagyarányú fejlődésével lehetőség nyílt ezen fegyverek legváltoztosabb módú összeépítésével igen bonyolult fegyverrendszerek tervezése és megépítése. Ezen fegyver(rendszer)ek élettartama várhatóan többszörösei lesznek a ma alkalmazottaknak. Ezek már a 21. századba mutató fejlesztések.