„Óvadék (polgári jog)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
9. sor:
Az óvadék két tekintetben speciális zálogjog: az óvadékba adható vagyontárgyak köre (pénz, bankszámla-követelés, [[értékpapír]], egyéb pénzügyi eszközök) és a közvetlen kielégítési jog szempontjából. (A pénz jogi értelemben csak a bankjegy és érme formájában létező pénzt jelenti, a bankszámlapénz csak közgazdasági értelemben pénz, jogi értelemben követelés.) A közvetlen kielégítési jog azt jelenti, hogy a jogosult az óvadék tárgyából közvetlenül, annak tulajdonba vétele révén, vagyis bírósági végrehajtás, illetve bíróságon kívüli értékesítés nélkül kielégítheti követelését. Ebből fakadóan óvadékul olyan vagyontárgyak szolgálhatnak, amelyek értéke egyértelműen, objektíve meghatározható. Ilyen szempontból a pénz és a bankszámla-követelés mindig alkalmas óvadékul, az értékpapír óvadékképessége azonban nem ilyen általános: az egyes értékpapírfajták bonitása és mobilizálhatósága eltérő, így például alapvetően különbözik egy zártkörű részvénytársaság részvénye a tőzsdén jegyzett értékpapíroktól. Az előbbi esetben ugyanis nem áll rendelkezésre olyan piac, ahol az állandó üzletkötések révén bármikor egyértelműen meghatározható az értékpapír értéke. Erre tekintettel rendelkezik úgy a Ptk. 271. § (1) bekezdése, miszerint: "Kielégítési joga megnyíltakor a jogosult az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti, ha az óvadék tárgya pénz, bankszámla-követelés, nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként az adott időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral rendelkező értékpapír vagy egyéb pénzügyi eszköz. Egyéb értékpapír és pénzügyi eszköz esetében a jogosult a közvetlen kielégítés jogát akkor gyakorolhatja, ha erről a felek szerződésükben megállapodtak és az értékelés módját szerződésükben meghatározták."
Óvadék nyújtható egyedileg meghatározott módon (pl. lepecsételt borítékban adott készpénz vagy nyomdai úton előállított értékpapír) vagy fajlagosan meghatározva. Utóbbi esetben a jogosult nem ugyanazt a dolgot, hanem ugyanabból ugyanannyit köteles visszaadni abban az esetben, ha a kötelezett a lejáratig teljesíti a biztosított követelést. A fajlagos óvadék rendhagyó zálogjog ''(pignus irregulare)''.
Az óvadékra ma is igazak Görög Frigyes következő megállapításai (Dr. Görög Frigyes: ''A kötelem megerősítése'', in: Szladits Károly (szerk.): A magyar magánjog III. kötet Kötelmi jog általános része, Budapest 1941, a reprint kiadásban: 537. oldal):
| |||