Wikipédia

„August von Kotzebue” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
2. sor:
'''August von Kotzebue''' ([[1761]]. [[május 3]]. - [[1819]]. [[március 23]].)
 
==Életrajza==
Kotzebue-ról írni hálás feladat, mert kalandos élete, kalandor természete kitűnő téma akár bűnügyi regény, akár lélektani tanulmány, de még a siker természetéről szóló társadalomelemzés számára is. Ám jellemezni vagy éppen értékelni felettébb nehéz feladat, már azért is, mert tagadhatatlanul nagy tehetség, a sikerhajhászás világbajnoka és az is kétségtelen, hogy ez a tehetséges író nagyon rossz színdarabokat, és mellékesen igen rossz regényeket írt. De ezeknek a silány műveknek olyan azonnali világsikerük volt, mint csak a legkiváltságosabb műveknek a világirodalom évezredeiben. Goethe mosolyogva megvetette, de sajnálta is, hogy jó képességei mellett ennyire közhelyhalmozó. Wilhelm Humboldt azt írja róla, hogy mondatai indokolatlanul ellenállhatatlan könnyeket csalnak a nézők szemébe. A nagyon jó ízlésű Kazinczy Ferenc hiába magyarázgatja társainak, milyen tévedés Kotzebue általános sikere. Hiszen ugyanakkor Berzsenyi lelkesedik érte, hatása kimutatható Csokonain, a fiatal Katona Józsefen és leginkább Kisfaludy Károlyon. A zenei nagyvilágból Beethoven lángelmének vallja, megzenésítendő darabokat kér tőle (Szent Istvánról szóló "Magyarország első jótevője" című operának és az "Athén romjai" című zenés játéknak is Kotzebue írta a szövegkönyvét). De a népszerű operettszerző, Zeller és a kitűnő francia Boildieu is szívesen zenésítette meg az ő vígjátékait.▼
Weimarban[[Weimar]]ban született akkor, amikor [[Goethe]] még nem volt a weimari irodalmi központ főalakja. Polgárfiú volt. Csak 24 éves korában kapott nemességet, ám nem a német császártól, hanem az orosz cártól. DeAzonban azértmég így is a neve elé odatette a német nemességet jelentő "von" előtagot. Fiai már mint von Kotzebue urak nőttek fel. EzekElső agyermeke gyermekek sokan voltak, márszületésekor 26 éves korábanvolt. született egy fiú, utána fiúk és lányok következtek, azAz utolsó gyermeke 54 éves korában született. Közülük négy is szerepel a régebbi lexikonokban, mint von Kotzebue-k. Van köztük festő, világutazó, földrajzi felfedező, orosz tábornok, orosz diplomata és német író. Az atya, a folyton nagy sikerű színpadi szerző élete folyamán egyszerre volt német író, és hol orosz magas rangú köztisztviselő, hol cári szolgálatban álló titkosszolgálati főember. Volt színigazgató, rendező, tartományi kormányzó, szibériai száműzött, hogy utána azonnal megint színigazgató legyen. Majd végül az orosz cárok németországi titkos hírszerző hivatalának főnöke, a német egyetemi ifjúság forradalmi ábrándjainak megfigyeltetője, Szentpétervár legfőbb külföldi ügynöke. Amikor ez kiderült, egy felháborodott diák, Karl Sand tőrrel megölte. Híres ügy volt ez. Sandot kivégezték, a forradalmi ifjúság Európa-szerte a maga hősét és vértanúját siratta, az akkor húszéves Puskin "Tőr" című költeményében állított emléket Kotzebue gyilkosának.▼
 
Több mint 200 színpadi művet - tragédiát, komédiát, rémdrámáknak beillő "lovagdrámákat" - írt. Ezeket versengve játszották a még sok államra tagolt német föld színházai, a francia, orosz, olasz, osztrák, magyar játékszínek. A XIX. század harmincas éveiben - jó évtizeddel a szerző halála után - magyar fordításban 20 kötetnyi Kotzebue-dráma jelent meg. Még egy további évtizedre sem volt szükség, és mintha egyszerre elfelejtették volna. Hajdan leghíresebb - talán viszonylag legjobb - darabjai sem kerültek újra színre. Ezek az "Embergyűlölet és bűnbánat" meg a "Német kisvárosok". Az előbbi igazi szentimentális játék a házasságtörő asszonyról, aki megtisztul a lelkifurdalásban, és derék férje megbocsát neki. Fél Európa zokogott a nézőtéren. A másik szatíra volt a vidéki kispolgárok ostobaságairól. Talán valamivel jobb, irodalmibb is volt a többinél, de ezt is eltemette a feledés. Ma már több mint 230 évvel születése, több mint 170 évvel a halála után sokkal érdekesebb az életrajza, mint az életműve. Ez az életrajz azonban beletartozik az irodalomtörténetbe: izgalmas életút egy sikeres írói élethez.▼
 
▲Weimarban született akkor, amikor Goethe még nem volt a weimari irodalmi központ főalakja. Polgárfiú volt. Csak 24 éves korában kapott nemességet, ám nem a német császártól, hanem az orosz cártól. De azért neve elé odatette a német nemességet jelentő "von" előtagot. Fiai már mint von Kotzebue urak nőttek fel. Ezek a gyermekek sokan voltak, már 26 éves korában született egy fiú, utána fiúk és lányok következtek, az utolsó gyermeke 54 éves korában született. Közülük négy is szerepel a régebbi lexikonokban, mint von Kotzebue-k. Van köztük festő, világutazó, földrajzi felfedező, orosz tábornok, orosz diplomata és német író. Az atya, a folyton nagy sikerű színpadi szerző élete folyamán egyszerre volt német író, és hol orosz magas rangú köztisztviselő, hol cári szolgálatban álló titkosszolgálati főember. Volt színigazgató, rendező, tartományi kormányzó, szibériai száműzött, hogy utána azonnal megint színigazgató legyen. Majd végül az orosz cárok németországi titkos hírszerző hivatalának főnöke, a német egyetemi ifjúság forradalmi ábrándjainak megfigyeltetője, Szentpétervár legfőbb külföldi ügynöke. Amikor ez kiderült, egy felháborodott diák, Karl Sand tőrrel megölte. Híres ügy volt ez. Sandot kivégezték, a forradalmi ifjúság Európa-szerte a maga hősét és vértanúját siratta, az akkor húszéves Puskin "Tőr" című költeményében állított emléket Kotzebue gyilkosának.
 
Az az 58 év, amelyet végigélhetett, egy szélsőséges kalandorélet nagyon érdekes, de erkölcsi megítélés szempontjából riasztó példája. A korán tehetségesnek mutatkozó fiú jogásznak indult. Kitűnő tanuló volt, több osztályt tudott egy tanév alatt elvégezni. Jogi diploma birtokában 20 éves korában már ügyvéd otthon Weimarban. Kitűnő bírósági szónoknak bizonyult, okfejtő beadványai jogtudományi tanulmányokkal értek fel. Tehát polgári perekben is, büntetőügyekben is hamarosan jó jövedelmű jogi képviselő lehetett. De 28 éves korára az "Embergyűlölet és bűnbánat" című dráma olyan siker volt, hogy Oroszországban, Szentpétervárott is játszották. Ott régi ismerős volt, 24 évesen körülnézett már a cárok fővárosában. Felismerte, hogy ott nagy lehetőségek várják. A cári udvarban és a nemesi körökben általában franciául beszéltek. Ő jól tudott franciául. Azt is észrevette, hogy a másféle jövőről ábrándozó ifjúság a polgárosodás vágyával együtt a nemzeti nyelven, oroszul akar beszélni. Könnyen tanult nyelveket. Amikor saját művének orosz bemutatójára visszalátogatott, a színháziakkal és író-művész barátaival könnyedén elbeszélgetett oroszul. Ekkor már bizonyos volt benne, hogy itt karrier várja, ha okosan viselkedik. Ő pedig jól tudott az udvar és a hivatalok ízlése szerint beszélni franciául, és a művelt ifjúság haladó eszméiről pedig oroszul tudott eszmét cserélni.
13 ⟶ 10 sor:
 
A következő néhány évtizedben még tartott népszerűsége. Azután gúny tárgya lett: nemcsak műveinek silányságáért, hanem cselszövéseiért és leginkább talán azért, mert képes volt Goethét lebecsülni, s még Schillert is össze akarta veszejteni vele. Schiller azonban szóba se állt vele, talán azért, mert eleve rossz írónak tartotta. Halála után úgy fél évszázaddal már sokkal többet tudtak kalandor életéről, mint óriási - hamar romlandó - életművéről.
==Munkássága==
 
▲Több mint 200 színpadi művet - tragédiát, komédiát, rémdrámáknak beillő "lovagdrámákat" - írt. Ezeket versengve játszották a még sok államra tagolt német[[Német-Római földBirodalom]] színházai, a francia, orosz, olasz, osztrák, magyar játékszínek. A XIX[[19. század]] harmincas éveiben - jó évtizeddel a szerző halála után - magyar fordításban 20 kötetnyi Kotzebue-dráma jelent meg. Még egy további évtizedre sem volt szükség, és mintha egyszerre elfelejtették volna. Hajdan leghíresebb - talán viszonylag legjobb - darabjai sem kerültek újra színre. Ezek az "Embergyűlölet és bűnbánat" meg a "Német kisvárosok". Az előbbi igazi szentimentális játék a házasságtörő asszonyról, aki megtisztul a lelkifurdalásban, és derék férje megbocsát neki. Fél Európa zokogott a nézőtéren. A másik szatíra volt a vidéki kispolgárok ostobaságairól. Talán valamivel jobb, irodalmibb is volt a többinél, de ezt is eltemette a feledés. Ma már több mint 230 évvel születése, több mint 170 évvel a halála után sokkal érdekesebb az életrajza, mint az életműve. Ez az életrajz azonban beletartozik az irodalomtörténetbe: izgalmas életút egy sikeres írói élethez.
==Hatása==
▲Kotzebue-ról írni hálás feladat, mert kalandos élete, kalandor természete kitűnő téma akár bűnügyi regény, akár lélektani tanulmány, de még a siker természetéről szóló társadalomelemzés számára is. Ám jellemezni vagy éppen értékelni felettébb nehéz feladat, már azért is, mert tagadhatatlanul nagy tehetség, a sikerhajhászás világbajnoka és az is kétségtelen, hogy ez a tehetséges író nagyon rossz színdarabokat, és mellékesen igen rossz regényeket írt. De ezeknek a silány műveknek olyan azonnali világsikerük volt, mint csak a legkiváltságosabb műveknek a világirodalom évezredeiben. Goethe mosolyogva megvetette, de sajnálta is, hogy jó képességei mellett ennyire közhelyhalmozó. [[Wilhelm Humboldt]] azt írja róla, hogy mondatai indokolatlanul ellenállhatatlan könnyeket csalnak a nézők szemébe. A nagyon jó ízlésű [[Kazinczy Ferenc]] hiába magyarázgatja társainak, milyen tévedés Kotzebue általános sikere. Hiszen ugyanakkor Berzsenyi lelkesedik érte, hatása kimutatható Csokonain, a fiatal Katona Józsefen és leginkább Kisfaludy Károlyon. A zenei nagyvilágból Beethoven lángelmének vallja, megzenésítendő darabokat kér tőle (Szent Istvánról szóló "Magyarország első jótevője" című operának és az "Athén romjai" című zenés játéknak is Kotzebue írta a szövegkönyvét). De a népszerű operettszerző, Zeller és a kitűnő francia Boildieu is szívesen zenésítette meg az ő vígjátékait.
==Forrás==
* http://mektukor.oszk.hu/01300/01391/html/vilag075.htm
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/August_von_Kotzebue”