„Menüett” változatai közötti eltérés

A barokk [[szvit]] része [[Georg Friedrich Händel]]nek és [[Johann Sebastian Bach]]nak köszönhetően lett, viszont igazából a [[klasszicista zene]] korában érte el anépszerűsége csúcspontját, amikor is általában a [[szimfónia|szimfóniák]] részeként szerepelt. A [[mannheimi iskola]] ugyan a 4. tételnek írta elő a szimfóniákban és [[szonáta|szonátákban]], de a gyakorlatban [[Joseph Haydn]] óta a 3., utolsó előtti tételként hangzik tételel.

A menüett elsősorbanszerkezete gyakran egy háromrészes [[dal]]forma, pl. A-B-A, értsd ''Menuetto - Trio - Menuetto'' [[da capo|d.c.]], de általában az A és B rész is két-három részre fel van osztvatagolódik. A végén az aA rész ismétlés mindignélkül megismétlődikvisszatér.

A trio elnevezés abból fakad, hogy a barokkban általában azt a részt egy triotrió (három hangszer: pl. két [[oboa]], [[fagott]] - két [[hegedű]], [[cselló]]) játszotta. Ebből E hangszerelési hagyományt a tradícióbólkésőbbi jöttzeneszerzők is megőrizték: a zenekar által játszott menüett-tételek középső, trió szakaszát rendszerint [[kamarazene]]i karakter, ami a triokathangzásvilág jellemzi, holott később már több hangszer játszotta.