„A firenzei Camerata” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
11. sor:
== Az első zenedrámák ==
A két Cameratának három, egymással állandó versengésben álló, kiemelkedő zeneszerzője volt: Giulio Caccini, Jacopo Peri és Emilio de’Cavalieri. A versengés oka az volt, hogy kié lesz az elsőbbség az „énekelt színjátszás” irányelv megvalósításában.
Az opera születésének törvényessé vált évszámát 1600-ra teszik, a ''Rappresentatione di anima et di corpo'' bemutatásának az időpontjára, azonban ha figyelembe vesszük Jacopo Corsi 1594-es, zárt körű ''Dafné'' bemutatóját, a kezdeteket négy évvel korábbira kéne tenni. A ''Dafné'' librettója egészben fennmaradt, a zenéből azonban csak töredékeket ismerhetünk, de ennyi épp elegendő ahhoz, hogy világosan látható legyen a zene már szakított a polifon stílussal és „mértékelt melodizálásban” áll, amit mozgalmas és önálló basszuskíséret támasztott alá.
A Dafnénál még nagyobb visszhangot kapott mű Rinucci ''Euridicé''je volt, melynek a zenéjét ugyancsak Peri szerezte. A darab [[Maria de’Medici]] és [[IV. Henrik]] francia király esküvőjére készült. A darabot 1600. október 6-án adták elő, a Palazzo Pettiben a pásztormesét, két káprázatos díszlettel. Az opera rendkívüli sikert aratott. Ugyanekkor jelent meg a zenei életben Peri vetélytársa Giulio Caccini, aki korábban a Peri–féle Euridicében írt már két számot (Euridice és a pásztor áriája és az „Al canto, al ballo” kezdetű kórus) és Rinucci azonos szövegét zenésítette meg. Ezzel egyidőben Caccini is feltűnt, és ugyancsak Maria de’Medici esküvőjén Gabriello Chiabrera szövegkönyvére írt ''Il rapimento di Cefalo''val. Ez a költő is a Camerata tagja volt, ugyanekkor a [[madrigál]]szerzők nagy kedvence.
== Forrás ==
| |||