„Laconia-incidens” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Laconia incidens |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
A tengeralattjáró kapitánya, [[Werner Hartenstein]] [[sorhajóhadnagy]] (''Kapitänleutnant''), és legénysége a süllyedő hajó felöl [[olasz]] segélykiáltásokat hallott. A németek azonnal egy mentőakcióba kezdtek, amelyhez később a körzetben tartózkódó több [[német]] és egy [[olasz]] tengeralattjáró is csatlakozott.
A kimentettekért a [[Vichy-kormány|Vichy Franciaország]]ból hajók indultak, de a velük való talákozáshoz vezető úton a [[Vöröskereszt zászló]]
Ez az esemény mélyen kihatott a [[Kriegsmarine|német haditengerészet]] későbbi hadviselésére, ugyanis [[Karl Dönitz|Dönitz]] [[Admirális]] ''[[Laconia-parancs]]a'' (A parancsot ez az [[incidens]] váltotta ki, és ''[[Laconia-parancs]]'' néven híresült el) értelmében a tengeralattjáróknak fel kellett hagyniuk az általuk elsülyesztett hajók túlélőinek megsegítésével (A német tengeralattjárók korábban rendszeresen adtak át vizet és élelmiszert a mentőcsónakokban hánykolódóknak, illetve "útbaigazították" őket a legközelebbi szárazföld felé, és esetlegesen segítkeztek a túlélők kimentésében is).
44. sor:
===Az amerikai bombázás===
Másnap, [[Szeptember 16]]-án délelőtt 11:30kor a négy [[
Harden 12:32kor repült vissza a helyszínre, ahol vízibombákkal és bombákkal támadott. A repülőgép öt alkalommal indított támadást a tengeralattjárók ellen, a hajóhídakon négyméteres vöröskeresztes [[zászló]] lobogott, a látási viszonyok kiválóak voltak, és a tengeralattjárók zsúfolt mentőcsónakokat vontattak, illetve a fedélzetük is zsúfolásig tele volt a túlélőkkel. Az első támadás után a tengeralattjárók leoldották a mentőcsónakokat, a hajón lévőket a vízbe parancsolták, a víz alá merültek és elmenekültek. Este Hartenstein jelentette, hogy csak a két [[periszkóp]]ja sérült meg.
A bombázásban viszont a túlélők közül több százan meghaltak. Szerencsére másnap megérkeztek a francia hajók és
53. sor:
===Háborús bűnösség kérdése===
A [[Hágai egyezmény]] szerint a [[kórházhajó]]k rendelkeznek védelemmel, de az indentitásukat előre jelezni kell a szembenálló feleknek (III, 1-3), el kell őket látni a vöröskeresztes emblémával (III, 5), és nem használhatóak más célokra (III, 4). Mivel a tengeralattjárók [[hadihajó]]nak számítanak, egy vöröskeresztes zászlóval még harcképtelen állapotban sem kapnak automatikusan védelmet, habár ezt a módszert múltban sokszor eltűrték.
A Richardson által kiadott parancs, csak egy lehetséges [[háborús bűn]]tett. A háború utáni [[1949]]es [[Genfi egyezmény]] már állástfoglal a kérdésben: [[vöröskeresztes zászló]] használata felfegyverzett hajón megsérti annak bizonyos pontjait (II, 44). Eszerint nincs olyan szabály, vagy intézkedés amely megengedné kórház- vagy mentőhajók ideiglenes kijelölését.
Mindamellett nem szabad elmenni amellett a tény mellett, hogy a háború után német tengerészeket találtak háborús bűnösöknek és többet közülük ki is végeztek amiért elsűlyedt hajó vízben és/vagy mentőcsónakokban lévő túlélőire tüzeltek.<ref name="Peleus Affair">"Peleus Affair" http://en.wikipedia.org/wiki/Heinz-Wilhelm_Eck</ref>
===Következmények===
Az incidensnek messzemenő következményei lettek. A ''[[Laconia-parancs]]'' életbe lépéséig a [[tengeralattjáró]]knak megszokott volt, hogy segítették az általuk elsüllyesztett [[hajó]]k túlélőit étellel, vízzel, illetve ellátták őket a megfelelő íránnyal a legközelebbi szárazföld felé. Ma már azonban nem kétséges, hogy az amerikaiak megtámadták volna ezeket a mentőhajókat, így [[Karl Dönitz|Dönitz]] egyértelműen megtiltotta az efféle mentőakciókat, a túlélőket pedig a tengeren magukra
==Források==
<references/>
[[en:Laconia incident]]
[[de:Laconia-Befehl]]
[[es:Hundimiento del HMS Laconia]]
| |||