|
Saturninus azzal a céllal, hogy még erősebbre fűzze a Gracchusok emlékét még mindig tisztelő néppel való kapcsolatát, a városban mindenhova magával vitte a felbérelt libertinus Lucius Equitiust, aki Tiberius Sempronius Gracchus fiának adta ki magát. Bár Cornelia, a Gracchusok anyja, nem ismerte el állítólagos unokáját, a tömeg egy alkalommal megkövezte Metellus Numidicust, mivel az nem ismerte el Equitus római polgárjogát. Saturninus, Quintus Caecilus Metellus Numidicus elleni gyűlölete arra vezethető vissza, hogy az censorsága idején megpróbálta erkölcstelenség ürügyén eltávolítani őt a szenátusból, és csupán Metellus hivatali társának ellenkezése akadályozta meg ebben.
==Második néptribunusi év==
Gaius Marius, miután a cimbri törzs felett aratott győzelmét követően visszatért Rómába, a szenátuson belül politikai értelemben elszigetelve találta magát, így szövetségre lépett Saturninussal és Gaius Servilius Glauciaval, így együtt politikai céljaik elérése érdekében maguk mögé tudták állítani Marius veteránjait és az elszegényedett római tömegeket. Vesztegetésekkel és gyilkosságokkal elérték, hogy Mariust ie. 100-ban hatodszor is consullá válasszák meg, ugyanakkor Galucia praetor, míg Saturninus pedig másodszor is néptribunus lett.
Saturninus ebben az évben egy agrártörvényt (leges Appuleiae de agraria) terjesztett be, mellyel továbbvitte volna az Afrikai földekre vonatkozó korábbi intézkedéseket. A törvénytervezet szerint a Paduson túli területeket, melyeket korábban a Marius által szétvert cimbrik, valamint ideiglenes megszálló független kelta törzsek birtokoltak, fenntartották volna a Marius veteránjai közötti szétosztásra. Ez azonban problémás elgondolás volt, hiszen az említett területek már a provincia lakosainak tulajdonába voltak, mielőtt a cimbri törzs elűzte őket földjeikről. A törvénycsomag másik előterjesztése szerint kolóniákat alapítottak volna Sicíliában, Achaeiában és Macedóniában a Quintus Servilius Caepio (consul ie. 106) által megtalál, majd elsikkasztott tolosai aranykincs visszaszerzését követően az abból fennmaradt összegből. Továbbá római polgárjoggal nem rendelkező itáliaiakat is letelepíttettek volna ezekbe a kolóniákba, mely által részlegesen elismerték volna az itáliaiak a római polgárokéval való jogegyenlősségének ideáját. Az előterjesztés ezen része ellen sokan tiltakoztak az alsóbb rétegek körében is, mivel nem akarták polgárjogi privilégiumaikat másokkal, akár csak részlegesen is megosztani. A törvény záradéka tartalmazta, hogy annak elfogadását követően öt napon belül minden szenátornak esküt kell tennie a benne foglaltak megtartására, és amennyiben ezt nem teszik meg a szenátusból való kizárással és nagy összegű pénzbüntetéssel sújthatók. Minden szenátor le is tette az esküt Quintus Cecilius Metellus Numidicus kivételével, aki önkéntes száműzetésbe vonult. Saturninus, hogy a csőcselék támogatását megnyerje, törvényt hozatott arról, hogy a római polgárok alacsony áron jussanak gabonához, a különbözetet pedig az állam fedezze (lex Appuleiae de frumentarii). A quaestor, Quintus Servilius Caepio, kijelentette, hogy a kincstár nem képes fedezni ezt a kiadást, valamint több néptribunus is megvétózta a törvényt. Saturninus azonban elrendelte, hogy mindezek ellenére a szavazást folytassák le, Caepiot pedig erőszakkal eltávolíttatta. A szenátus érvénytelennek nyilvánította a szavazást,, mondván az istenek helytelenítése jeleként menydörgést lehetett hallani, Saturninus azonban azt válaszolta nekik, jobb ha a szenátus csendben marad, különben a mennydörgést még jégeső is követheti. A törvényeket végül (leges Apilaeia) Marius veteránjainak támogatásának köszönhetően elfogadták.
==Bukás és a halál==
|
