„Faller Károly” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
Tanulmányait a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián végezte, ahol [[1876]]-ban szerzett fémkohómérnöki oklevelet. [[1878]] és [[1882]] között kincstári üzemeknél (nagybányai bányaigazgatóság, kapniki kohóüzem, budapesti fémjelzőhivatal) dolgozott. [[1882]]-től kilenc éven át kohászatot oktatott a selmecbányai Akadémián. Ezt követően a selmeci ezüstkohónál, majd a tajói kohónál tevékenykedett, végül [[1893]]-ban az aranyidai foncsormű vezetője lett. [[1894]]-ben visszatért az Akadémiára, ahol a Fémkohászattani tanszék vezetője lett. Ezt a beosztását egészen a haláláig betöltötte.
 
Faller Károly a hazai fémkohászati kutatások megalapítójának számít. Magyarországon először ő foglalkozott a „nemvasfémek” előállításával, kohósításával, és természetesen oktatta is ezeket. Magas szintű szakirodalmi munkásságából is kiemelkedően fontos a négykötetes ''Fémkohászattani kézikönyv'', amely tizenhat fém kohászatátkohósításával tárgyaljafoglalkozik. Ez volt az első magyar nyelvű, és jó ideig az egyetlen fémkohászati munka. A pénzverészeti irodalom magyar nyelvű megteremtője. Ő készítette el [[1912]]-ben azt a tanulmányt, amely a magyar alumíniumkohászat alapja lett. A tudományos munka témája az erdélyi jádvölgyi bauxitok alumíniummá való feldolgozása volt, és a 63% alumíniumoxidot tartalmazó bauxitokra szódás feltárást javasolt, az alumíniumoxidokból az alumínium előállítására pedig elektrolízist javasolt. Az alumínium hazai kohósítására csak 23 évvel Faller Károly tanulmánya után került sor. Faller jelentős tanáregyéniség is volt; módszere az elméleti oktatásonoktatásra kívül súlyt helyezett a rendszeresalapozott üzemi gyakorlatokragyakorlatokon isalapult.
 
==Főbb művei==