A '''kincstartó''' a középkori Magyarország legfőbb pénzügyi tisztviselője a 14. századtól. [[I. Károly Róbert]] idején bukkant fel először mint az akkor még a pénzügyekért felelős [[tárnokmester]] alárendeltje, majd [[1377]]-től önálló tisztségviselő. Mivel a [[királyi kamara]] [[Hunyadi Mátyás]] reformjaiig nem volt egységes szervezet, ezért sok esetben csak elvileg volt a legfőbb pénzügyi vezető, az egyes kamarák csak lazán függtek tőle. A pénzverés, a nemesércbányászat, a vámok, a sóügyek, az adó kivetése, az uralkodók hitelügyletei az ő hatáskörébe tartoztak. 1377 után ugyan [[báró]]nak címezték, de nem számított az ország "igazi bárói" közé.
