„Elöljáró” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a még egy forrás az "elöljáró" alakra
érthetőbb, világosabb meghatározás, némi kiegészítés
4. sor:
*Kálmán László–Nádasdy Ádám: ''Hárompercesek a nyelvről,'' Osiris, Bp. 1999, ISBN 963-379-648-2, 46. o.</ref> '''elöljárószó'''<ref>Az „elöljárószó” terminust használják pl. az alábbi nyelvészeti munkák:
*Uzonyi Pál: ''Rendszeres német nyelvtan,'' Aula, Bp. 1996, ISBN 963-503-106-8, 593–610. o.
*Sobieski Artúr–Várady László: ''Rendszeres spanyol leíró nyelvtan,'' Terra, Bp. 1992, ISBN 963-205-281-1, 197–211. o.</ref> vagy, '''prepozíció''' sok nyelvben (például minden [[Indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai nyelvben]]) olyan változatlan alakú [[szófaj]], amely szószerkezeti szinten valósít meg alárendelő [[mondattan]]i viszonyt két szó között. Az alárendelt [[névszó]] előtt áll, és összeköti ezt egy alárendelő névszóval vagy [[ige|igével]]. Nincs fogalmi tartalma, [[szemantika]]i tartalma pedig elvont és elégtelen. Egyes nyelvészek nem tartják szófajnak, hanem nyelvtaniegyes eszköznek.nyelvtanokban<ref>
*Karakai Imre: ''Francia nyelvtan magyaroknak,'' Pont Nádor, Bp. 1999, ISBN 963-0371-68-5, 164–169. o.
*Herczeg Gyula: ''Olasz leíró nyelvtan''
</ref> egyszerűen '''viszonyszó''') olyan [[viszonyszó]], amely a [[névszó]] előtt áll, és annak mondatbeli viszonyát jelöli. Alakja változatlan, mondattanilag pedig alárendelő viszonyt alkot a hozzá tartozó névszóval (a szintagma fejét az elöljáró alkotja). Önálló fogalmi tartalma nincs (mivel csak viszonyt fejez ki), [[szemantika]]i tartalma pedig elvont és elégtelen. Egyes nyelvészek nem tartják szófajnak, hanem nyelvtani eszköznek.
 
AAz magyarelöljáró nyelvbenelőfordul többek közt az elöljárószóknak [[Indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai nyelvekben]], a [[magyar nyelv|magyarban]] viszont [[rag]]ok és [[névutó]]k felelnek meg; neki (az elöljáró az utóbbitól többnyire csak abban különbözik, hogy a szó előtt áll, nem mögötte). Az egyetlen olyan szó, amely elöljárónak tekinthető, az [[állapothatározó]]i ''mint,'' pl. ''István mint magánember vett részt a rendezvényen'' (vö. ’magánemberként’), és a hasonlító szerkezetben használt ''mint,'' pl. ''István jobban szereti a filmeket, mint a színdarabokat'' (’a színdaraboknál’).
 
== Források ==