„Hangszín” változatai közötti eltérés

A '''hangszín''' a [[hang]] egyik fizikai jellemzője (a többi: [[hangmagasság]], [[hangerő]], [[hangérték]]). A hangszín miatt halljuk eltérő jellegűnek a máskülönböző forrásból (különbözőpéldául [[hangszerhegedű]]ektől, ill.a emberi[[cimbalom]]tól hangok)és az egyik vagy másik embertől [[ember]]től származó, azonos [[hangmagasság]]ú (alap[[frekvencia|frekvenciájú]]) hangokat. A hangszínt tehát a hangkeltésre használt eszköz tulajdonságai határozzák meg: a [[hangszer]]eknél annak anyaga, formája, megszólaltatásának módja, az emberi hang esetén a hangképzőszervek [[anatómia]]i jellemzői, valamint az ún. részhangok száma és erőssége.

Utóbbiak megértéséhez tudnivaló, hogy egy [[hang]] hallatán (ill. egy [[rezgés]] hangként való felfogásakor) általában sohasem egyetlen hang "szól" ill. rezeg. Azt is mondhatjuk, hogy a természetben tiszta hangok nem, hanem csak ún. összetett hangok jönnek létre. Az összetett hang elemei az [[alaphang]] és a vele egyűttegyütt rezgő [[felhangok]]. A legmélyebb, vagyis a legkisebb [[frekvencia|frekvenciájú]] rezgés, az [[alaphang]]. A többi,felhangok másfrekvenciája frekvenciájúaz rezgésalaphang frekvenciájának többszöröse. A felhangok [[amplitúdó]]jaaránya alakítja ki a végeredményként hallható hang karakterét, "színéthangszínét". Minél "erősebbek" (nagyobb amplitúdójúak) az együtt rezgő felhangok, annál kevésbé lesz felfogható az alaphang.

illetve [[Fourier-transzformáció]] elmélete adja. Eszerint bármely periódikus jel felírható veégtelenvégtelen sok [[szinusz]] jel összegeként. Ezek frekvenciája rendre az az alap periódus meghatározta frekvencia (alaphang, alapharmónikus), illetve annak többszörösei (felharmónikusok).