„Dmitrij Ivanovics Mengyelejev” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Robot: következő módosítása: fr:Dmitri Mendeleïev |
|||
3. sor:
==Életrajza==
[[Kép:http://img517.imageshack.us/img517/4140/mengyelejevlr0.jpg]]
[[1834]] február 8.-án született [[Tobolszk]]ban a helyi gimnázium igazgatójának tizenhetedik, (és tizenharmadik életben maradt) gyermekeként. Nagyapja vitte az első [[nyomdagép]]et [[Szibériába]], és ő adta ott ki az első [[újság]]ot. Apját szembaja fiatalon [[nyugdíj]]ba kényszerítette, a család megélhetését ettől kezdve az anyja által alapított üveggyár biztosította. [[Mengyelejev]] is dolgozott itt, s első [[kémia]]leckéit egy száműzött [[politika]]i fogolytól kapta.
Tizenhárom éves volt, amikor apja meghalt, a gyár leégett, az elszegényedett család [[Moszkvába]] költözött. Itt nem sikerült egyetemre bejutnia, végül [[Szent Pétervár]]on végezte el a tanárképző főiskolát. Diplomájának megszerzése után [[tüdőbaj]]t fedeztek fel nála, ezért az orvosok tanácsára a [[Krím-félsziget]]en helyezkedett el. [[1856]]-ban gyógyultan tért vissza a fővárosba, ahol [[fizika]]i-[[kémia]]i értekezésével [[magiszter]]i címet szerzett, majd egy év múlva egyetemi oktató lett. [[1859]]-ben állami [[ösztöndíj]]jal két évre [[Heidelberg]]be küldték, itt [[Bunsen]]nel dolgozott, a [[molekulák]] [[kohézió]]ját és a [[spektroszkóp]]ot tanulmányozta.
Hazatérve megnősült, [[1864]]-ben a [[műegyetem]] [[kémiaprofesszor]]a, majd a [[Szentpétervár]]i [[Egyetem]] általános [[kémia]]i tanszékének vezetője lett, s az intézményt nemzetközileg is elismert [[tudomány]]os központtá alakította. [[1868]]-70 között írta [[klasszikus]] művét, A [[kémia]] alapjait, ez nem csak a legjobb [[orosz]] nyelvű [[kémia]]könyv, de a valaha írt egyik legszokatlanabb is, mivel több mint felét a túlburjánzó [[lábjegyzet]]ek foglalják el.
[[Mengyelejev]] egy használható osztályozás kidolgozására törekedve kezdte vizsgálni a [[kémiai]] [[elemek]] [[atomsúly]]ai közötti kapcsolatokat. (Az [[atomsúly]] fogalmát [[1808]]-ban [[John Dalton]] angol kémikus vezette be, lehetővé téve a [[matematika]]i kapcsolat keresését az egyes értékek között.) Ezzel már mások is kísérleteztek, ám [[Mengyelejev]] szabályszerűséget vett észre, ha az [[elemek]]et növekvő [[atomsúly]] szerint sorba rakjuk, a táblázat a [[fizika]]i-[[kémiai]] jellemzők [[periodikus]]ságát mutatja, ami lehetővé teszi a [[kémiai]] reakciók típusokba sorolását is. A [[periódusos rendszer]]ben a vízszintes sorokat [[periódus]]nak, az oszlopokat [[csoportok]]nak nevezik, a függőleges oszlopok száma nyolc, amelyek hasonló tulajdonságú elemeket tartalmaznak. (A törvényszerűséget a [[német]] [[Lothar Meyer]] is észrevette, de a felfedezést [[Mengyelejev]] [[publikálta]] előbb.)
[[Mengyelejev]] a [[rendszer]] logikája alapján meg merte változtatni az egyes elemek [[sorrend]]jét, s az akkor ismert 63 [[elem]] mellett üres helyeket is hagyott. Sőt, megjósolta az oda illő új [[elemek]] létét és tulajdonságait is, amihez nem kevés tudományos bátorságra volt szükség, egy ideig Nyugaton orosz miszticizmusnak is minősítették publikációját. A rendszer helyessége [[1875]]-ben bizonyosodott be, amikor felfedezték a Mengyelejev által [[ekaaluminium]]nak nevezett anyagot, a [[gallium]]ot, amely [[fizika]]i tulajdonságaival pontosan beleillett az üresen hagyott rubrikába, majd néhány év múlva a [[germánium]]ot és [[szkandium]]ot.
----
[[Mengyelejev]] hirtelen a [[világ]] legismertebb és legelismertebb [[vegyész]]e lett, csak úgy záporoztak rá a [[tudomány]]os elismerések. Hazájában kivételezett helyzetet élvezett, amikor [[1876]]-ban elvált és egy fiatal egyetemista lányt vett el, az [[ortodox]] [[doktrína]] szerint a [[bigámia]] [[bűn]]ébe esett, de ügyét nem bolygatták. Még a szűklátókörű [[cár]]i [[kormány]]zat is támogatta, [[1867]]-ben [[Párizs]]ban szerzett ismereteket az [[orosz]] [[szóda]]gyártás fejlesztéséhez, [[1876]]-ban az [[Egyesült Államok]]ban a [[kőolaj]]-[[bányászat]]ot tanulmányozta a [[kaukázusi]] [[kőolaj]]-kitermelés megszervezése érdekében. Nagy szerepe volt a [[donyecki]] [[kőszén]]mezők feltárásában és kiaknázásában is, s ő dolgozta ki az ásványi szenek fűtőértékét meghatározó eljárást.
[[1860]]-ban felfedezte a [[kritikus hőmérséklet]]et, amely felett a [[gázok]] nem [[cseppfolyós]]íthatóak, felismerte az [[általános gáztörvény]]t, a [[nyomás]], [[hőmérséklet]] és [[térfogat]] kapcsolatát, kutatta az [[oldat]]ok kémiáját, s a [[vegyészet]] [[mezőgazdaság]]i hasznosítását. Feltalált egy [[füst]] nélküli [[lőpor]]t, s nagy érdemeket szerzett az állami mérésügy vezetőjeként. Foglalkozott a [[hőtan]]i jelenségekkel, a különféle [[halmazállapot]]ú testek kiterjedésével, [[fizika]]i, [[kémia]]i átalakulásaival. [[Léghajó]]val is kísérletezett, [[1887]]-ben teljesen egyedül emelkedett a magasba, hogy lefényképezzen egy [[napfogyatkozás]]t, s bár a jármű kezeléséről semmit sem tudott, biztonságban ért [[föld]]et.
[[Liberális]] nézetei, a diákság elnyomását bíráló nyilatkozatai miatt többször került összeütközésbe a [[cári]] [[rendszer]]rel. [[1880]]-ban nem választották meg az [[akadémia]] rendes tagjává, [[1890]]-ben a diákság egy [[petíció]]jának támogatása miatt [[nyugdíj]]azták, s többé nem kapott [[tudomány]]os beosztást. [[Mengyelejev]] az egyszerű [[ember]]ekkel rokonszenvezett, még [[világhírű]] [[tudós]]ként is a [[vonat]] harmadik osztályán utazott, hogy társaságukban lehessen. Lánglelkű [[hazafi]] is volt, így a [[rendszer]]rel szemben táplált fenntartásai ellenére az [[orosz]]-[[japán]] háború [[1904]]-es kitörése után támogatta a [[háború]]s erőfeszítéseket. [[1906]]-ban, néhány hónappal halála előtt felmerült a neve a [[Nobel-díj]] kapcsán, de a kitüntetést végül a [[francia]] [[Henri Moissan]] kapta.
[[Mengyelejev]] 73 éves korában, [[1907]] február 2-án halt meg [[Szentpétervár]]on. Tiszteletére nevezték el a [[periódusos rendszer]] [[1955]]-ben felfedezett, [[101-es rendszámú]] [[elem]]ét [[mendelévium]]nak.
{{csonk-Orosz életrajz}}
| |||