„Fogalom” változatai közötti eltérés

Frege a klasszikus fogalomelméletre építve adott a fogalmakra egy olyan jelentéselméletétjelentéselméletet, melyet a modern nyelvfilozófiai vizsgálódások alapkoncepciójának tekinthetünk.

A fogalmak elemzését azzal kezdte, hogy azok nyelvi megnyilvánulásait vizsgálta, ezzel az analitikus filozófia előfutárává és a modern [[logika]] megteremtőjévé vált. Frege rámutatott a kompozicionalitás elvére. A mondatok állítást fejeznek ki, de a mondatoknakmondatok részei alkotják az egészet, így az állításokat is összetevőkre bonthatjuk, melyek kiadják az állítást, illetve azt a gondolatot, mely az állításban fogalmazódik meg. EzalapjánEnnek alapján a fogalmak az állítások olyan befejezetlennek vagy hiányosnak tekinthető részei, melyet egy tárgyra vonatkoztva zárt állítást kapunk. Frege a fogalmakat ugyanolyan létező dolgoknak gondolta, mint a tárgyakat, csak ezeket absztrakt létezőknek kell elképzelnünk. Például a

mondat egy állítást (fregei kifejezéssel „megítélhető tartalmat”) fejez ki. Ebben a ''győzött Waterloonál'' mondatrész egy fogalomra utal, a ''Napoleon'' tulajdonnév pedig egy személyre, aki vagy a fogalom alá tartozik, vagy nem. A ''győzött Waterloonál'' fogalom azonban ugyanolyan létező entitás, mint [[Napoleon]], csak nem a fizikai világban, hanem a fogalmak absztrakt világában létezik. Ebben semmi meglepő nincs, gondoljunk a Föld forgástengelyére. Ez is létező entitás, holott nem egy fizikai létező. Frege fenti nézetét platonista ontológiai alapállásnak nevezzük.