[[1979]]. [[november 4]]-én [[Irán]]ban egy fiatalokból álló csoport – [[Ruhollah Khomeini]] lelkes követői – megrohamozták az [[Amerikai Egyesült Államok]] [[teherán]]i nagykövetségét, és túszul ejtettek 63 amerikai állampolgárt, majd továbbihtovábbi hármat az [[irán]]i külügyminisztériumban. A 66 túsz közül 13-at két héten belül szabadon engedték, egyet [[1980]] júliusában. A többieket – 50 férfit és két nőt – 444 napig tartották fogva. A túszejtők azzal magyarázták az akciót, hogy Amerika nem adta ki a helyi bíróságnak az ország korábbi vezetőjét, a [[Iráni sah|sahot]]. Khomeini követői kémtanyának nevezték a nagykövetséget, és 50 kötetnyi hivatalos és titkos dokumentumot gyűjtöttek be. Khomeini [[1980]]. [[február 23]]-án úgy nylatkozottnyilatkozott, hogy az iráni parlament döntheti el az amerikai túszok sorsát, kérve az Egyesült Államokat, hogy szolgáltassa ki a sahot az iráni bíróságnak. [[Jimmy Carter]] amerikai elnök egy katonai mentőakciót rendelt el a túszok kiszabadítására, de a kísérlet sikertelenül végződött, miután az odaküldött [[helikopter]]ek meghibásodtak a szokatlan [[sivatag]]i körülmények között. Az irániak ezt csodaként fogták fel. Sok elemző szerint az akció sikertelensége vezetett el ahhoz, hogy Carter elveszítette aza következő amerikai elnökválasztást [[Ronald Reagan]]nel szemben.
