„Arisztotelész filozófiája” változatai közötti eltérés

a
==== Módszereinek lét- és ismeretelméleti alapjai ====
 
Arisztotelész az érzéki észrevételt, a tapasztalatot filozófiailag is védelmezte ([http://hu.wikipedia.org/wiki/Organon#A_.E2.80.9Em.C3.A1sodlagos_platonizmus.E2.80.9D_elm.C3.A9lete ld. a fentieket is]). Nem az érzékek csalnak, hanem ezek gondolkodásunk általi értelmezése. Vegyük számba, amit érzékelünk, és ha valamilyen ellentmondást – aporiát – tapsztalunktapasztalunk, azt ''ad hoc'' (külön-külön) javítsuk ki, ez volt az ''aporétikus'' módszer, amit Arisztotelész a kutatásban és oktatásban használt, s ami miatt Arisztotelészt helytelenül empiristának szokták nevezni – holott ő tudását nem igazán megfigyelés és kísérletezés alapján szerezte, hanem, különösen kezdetben, nagyrészt könyvekből, a kortársak és elődök írott tudományos munkáiból, óriási műveltségre tévén így szert (és ezért is nevezte mestere, Platón, legalább akkora megbecsüléssel, mint amekkora iróniával Arisztotelész házát „az olvasó házának”). Arisztotelész csak annyiban volt valóban ''empirista'', hogy általában a konkrét valóság dolgait mint nemlétezőket vagy látszatokat nem volt hajlandó megtagadni, vagyis inkább filozófiai álláspontja mint módszere szerint, de ennek értelmében inkább ''realistának'' lenne helyesebb nevezni. Ami pedig magát a módszertant, az aporétikus módszert illeti, nem kerülheti el figyelmünket, hogy a huszadik század a modern [[tudományelmélet]]ében újra ezt a gondolatot bukott felszínre pl. a [[Karl Raimund Popper]] és a [[bécsi kör]] felvetette [[falszifikáció]]s módszer gondolatában.
 
==== A tudományok arisztotelészi rendszere ====