„Zárókő” változatai közötti eltérés

A '''zárókő''' az [[építészet]]ben a [[boltív]]ek középtengelyébe a boltozás végén legfelül, utolsóként elhelyezett nagyobb kő vagy annak utánzata. Ennek behelyezésével válik zárt szerkezetté és így állékonnyá a [[boltozat]], mert bezárja a két összehajló boltívet, felfogja és kiegyenlíti azok nyomását. Már az [[etruszk]]ok és a rómaiak külön megmunkálták, mintegy kiemelték a boltozat többi köve közül. Hogy jobban bírja a terhelést, a nyomásnak és az ellenállásnak megfelelő ruganyos [[csigavonal]]ú [[gyámkő]]-, illetve boltkő-alakra képezték ki. Többnyire nagyobb is volt a boltív többi kövénél, és gyakorta maszkokkal, emblémákkal stb. díszítették.

A [[reneszánsz]]ban a zárókövet sokszor címerrel ékítették; ebből fejlődött ki a '''cartouche''', ami az építészetben ornamentális keretbe foglalt, [[pajzs]] alakú ékítményt jelent címeres, föliratos vagy üres mezővel. Elnevezését a fölcsavarodott papirost jelentő olasz „cartoccio” szóból származtatják. A díszítő motívum a feudális nemesi címerpajzsból fejlődött ki – ennek megfelelően lehet [[paralelogramma]], alul lekerekített vagy szív alakúra hegyezett, álló vagy fekvő ellipszis, ritkán kör alakú stb.