„Hálózati réteg” változatai közötti eltérés

Ennek a rétegnek a feladata a hálózat 2 tetszõlegestetszőleges számítógépe közötti kommunikációs kapcsolat biztosítása. E réteg szolgáltatásait használva a hálózatban 2 tetszõlegestetszőleges [[számítógép]] kapcsolatba léphet egymással - függetlenül attól, hogy azok valamilyen dróttal közvetlen kapcsolatban állnak-e egymással vagy sem. E réteg feladata a hálózatba kapcsolt számítógépek egyedi azonosítójának (ún. címének) a biztosítása, valamint a hálózati csomagok útvonalának a kijelölése 2 tetszõlegestetszőleges számítógép között (például a hálózati topológia ismerete, vagy más információk alapján). E rétegnek lehetnek az elõbbiekbenelőbbiekben megemlítetteken kívül adatfolyam-vezérlési feladatai is: ha valamelyik számítógép gyorsabban kapja a hálózati csomagokat, mint ahogy fel tudja õketőket dolgozni, akkor kérheti a csomagok küldõitküldőit, hogy lassabb ütemben küldjék a csomagjaikat. A TCP/IP protokollcsalád hálózati rétegben levolevő protokollját Internet Protokollnak nevezik. Az [[IP]] protokoll meghatározza a hálózatba kapcsolt számítógépek címének formátumát, meghatározza a hálózaton keresztül elküldött csomagok protokoll-információkkal való kiegészítésének módját (az IP pl. megköveteli, hogy minden elküldött csomagban benne legyen a csomag feladójának és címzettjének a címe, sõtsőt azt is rögzíti, hogy a csomag hányadik bájtjánbyte-ján kell e címzési információkat megadni). Az IP protokoll specifikál 1 útvonal megválasztási módszert, amivel a csomagok eljuttathatók a címzettjükhöz, ha kell több közbülsõközbülső csomóponton keresztül (a programozó nézopontjátnézőpontját jól tükrözi az "eljut" kifejezés, mivel valóban nem a programozónak kell megadnia azt, hogy a csomag milyen útvonalon jusson el a címzettjéhez; az Internet Protokoll majd talál 1 megfelelõmegfelelő utat). Az útvonal kijelöléséhez az IP protokoll többféle segédprotokollt is használhat (ez az IP saját belügye), általában úgy, hogy 1 helyi hálózaton belül megpróbálja megtalálni a csomag feladója és a címzettje közötti legrövidebb utat, míg nagy kiterjedésûkiterjedésű hálózatokon megelégszik 1 tetszõlegestetszőleges (nem feltétlenül optimális) út megtalálásával.

1 IP-csomag protokoll-paramétere, a TTL1.7 0 és 255 közötti egész érték lehet. Minden csomag elküldésekor hozzá lesz rendelve egy kezdeti TTL érték (a csomagot feladó számítógép a saját stratégiája szerint rendelhet hozzá egy TTL értéket), és ahogyan a csomag a címzettje felé halad, minden egyes közbülsõközbülső csomóponton (ún. routerekenrouter-eken, valamint ilyen feladatokat ellátó számítógépeken) ez az érték eggyel csökkentve lesz, és ha egy csomag TTL értéke nullára csökken, akkor el lesz dobva. Emögött az a meggondolás van, hogy ha egy csomag sokáig bolyongana a hálózatban úgy, hogy nem találja meg a címzettjét, akkor se bolyongjon örökké (ha valakinek szüksége van rá, akkor az majd kérheti az eldobott csomag újraküldését).

Az Internet Protokoll csomagok telefonvonalon való átküldését egy ún. SLIP1.8 protokoll szabályai szerint végzik, de a hálózati alkalmazásokat készítõ programozónak nem kell azzal törodnietörődnie, hogy valahol IP-t vagy SLIP-et használnak a csomagok továbbítására.

Megjegyezzük, hogy a TCP/IP protokollcsalád IP protokollja nem biztosít megbízható adatátviteli csatornát az õtőt használó alkalmazásoknak (ill. a felette levõlevő protokollrétegeknek), mivel az IP-csomagok útjuk során el is veszhetnek, ill. az is elõfordulhatelőfordulhat, hogy 1 csomag 2 példányban érkezik meg a címzettjéhez, mert útközben 1 router nem tudta eldönteni, hogy a csomagot merre küldje tovább a 2 v. több lehetséges irány közül, így kétfelé is továbbküldte, és végül a csomag mindkét irányban elérte a címzettjét.