„Arnulf bajor herceg” változatai közötti eltérés

Arnulf - édesapja korai halála miatt a [[pozsonyi csata|pozsonyi csatában]] – már fiatalon elfogadta a hercegi címet. A 907-es bajor vereség a magyarok ellen oly megsemmisítő volt, hogy a hercegnek egy új sereg megszervezsévelmegszervezésével kellett kezdenie uralkodását. A bajor főerő ugyanis a csatában lényegében megsemmisült<ref name="európa uralkodói">Európa Uralkodói, Maecenas, 1999, ISBN 9636450536, 29. old.</ref>). Ehhez a nemesség segítségére volt szüksége, akiket a kolostoroktól és az egyháztól 907 és 914 között elvett földek adományozásával állított vazallusként a maga oldalára. 909-ben és 910-ben már sikeresen vette fel a harcot a [[magyarok]]kal, akik portyázó seregét 913-ban az [[Inn folyó]] mentén legyőzte. Győzelmét a herceg sikeresek használta ki, és egy olyan szerződést kötött a magyarokkal, melynek értelmében a bajor területek - [[Nyugat-Európa]] egyéb államaival ellentétben - a magyar portyázástól megkíméltettek.

A 919-921 között folyó változó sikerű csaták során került megkötésre a [[Regensburgi Szerződés]], melyben Arnulf elismerte I. Henrik hatalmát, és a Bajor Hercegség alárendeltségét a [[Kelet-Frankföld|Keleti-frank Birodalomnak]]. Bel- és külpolitikáját azonban a szerődésszerződés értelmében viszonylagos szabadsággal folytathatta. A hercegség [[püspök]]eit is maga nevezte ki.

922-ben Arnulf hadjáratot vezetett [[Bohémia]] ellen, felújítani kívánva a csehek a korban tradítionálistradícionális függőségét a bajoroknak.