„Alakítási szilárdság” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
11. sor:
Az alakítási szilárdság meghatározására számos kísérleti és számításos módszer alakult ki.
*''Kísérleti módszerek:''<br>A kísérleti módszerek (húzó-, nyomó- vagy duzzasztó- és csavarókísérlet, ''Ford''-próba) nehézségét az jelenti, hogy a definícióban szereplő egytengelyű feszültségállapotot a gyakorlatban igen nehéz biztosítani, ráadásul az alakváltozási sebesség (és a hőmérséklet) mértéke változik a kísérlet folyamán. Ennek a kiküszöbölésére alkották meg az ún. ''plasztométer''eket, amelyek mechanikus vagy elektronikus vezérléssel valósítják meg az állandó alakváltozási sebességet (mintegy 0,01…500 s<sup>-1</sup> között beállítható tartományban), ráadásul sok típusuknál lehetőség van a hőmérséklet állandó értéken való tartására is. A ''ballisztikus plasztométerek'' alkalmazásával nagy alakváltozási sebességet (~10<sup>4</sup> s<sup>-1</sup>) lehet elérni, a korszerű ''csavaró plasztométerek'' pedig főleg melegalakítási vizsgálatokra használhatók eredményesen. A hőmérséklet tartását a próbadarabot körbevevő csőkemencével tudják biztosítani.<br>A nyomó- (duzzasztó-) kísérletek speciális módszere a ''lapos zömítés'' (''Ford''-próba), amelynél a geometriai viszonyok betartásával jól közelíthető az egytengelyű feszültségi állapot.
*''Számításos módszerek:''<br>A számításos módszerek is többnyire kísérleti méréseken alapulnak, ilyen például a ''Hajduk''-féle módszer, ami az ún. ''termodinamikai tényezőkre'' épül. Melegalakítás esetén:<br> <math>k_f = k_{f0}\cdot K_T \cdot K_\varphi \cdot K_\dot \varphi</math> .<br>A képletben '''''k''<
==Példák alakítási szilárdságra==
|