„AIM–9 Sidewinder” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Wybot (vitalap | szerkesztései)
a Robot: következő hozzáadása: id:AIM-9 Sidewinder
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a kozmetikai javítások
15. sor:
}}
 
Az '''AIM–9 Sidewinder''' egy hőkövető, rövid hatótávú, [[levegő-levegő rakéta]]. A Sidewinder-t általában repülőgépek hordozzák, de újabban már bizonyos [[harci helikopter | harci helikopterekre]] is felszerelik. Nevét a [[szarvas csőrgőkígyó]]ról kapta (''latinul: Crotalus cerastes, angolul: Sidewinder snake''), mert ez a kígyó is testhőmérséklete alapján találja meg áldozatát. A Sidewinder volt az első igazán hatékony levegő-levegő rakéta, így széles körben utánozták vagy másolták. Legújabb változatait a mai napig használják számos ország légierejénél.
 
==Története==
 
===Korai fejlesztése===
 
A Sidewinder rakéta a [[Kalifornia | kaliforniai]] [[Inyokern]]-ben található Tengerészeti hadianyag-tesztelő állomás (NOTS – Naval Ordnance Test Station) fejlesztése. Hivatalosan [[1952]]-re készült el, [[William Burdette McLean]] tervei alapján. Fejlesztését az [[1940-es évek]] végén kezdte az [[Egyesült Államok Haditengerészete]] (USN – United States Navy). A Sidewinder számos új technológiát vonultatott fel, ami egyszerűbbé és megbízhatóbbá tette riválisánál, az [[Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje|Egyesült Államok Légiereje]] (USAF – United States Air Force) által fejlesztett [[AIM-4 Falcon]]-nál. A Falcon, [[Vietnami háború | vietnami háborúban]] mutatott gyenge szereplése miatt, később az USAF is átváltott a Falcon-ról a Sidewinder-re.
 
A Sidewinder legfőbb előnye a kifinomult, mégis egyszerű felismerő és irányító rendszerében rejlik. A [[II. világháború]] alatt a németek már kísérleteztek az [[infra-vörös]] irányító-rendszerrel egy [[Enzian]] nevű rakétában, de ez nem működött megbízhatóan. Az Enzian-t egy kormányozható teleszkópba szerrelt infra-vörös érzékelő irányította. Egy, a tükör előtt lévő szárny leárnyékolta az érzékelőt, így az be tudta mérni a célpontot. A teleszkóp fordulása miatt a rakéta is a célpont felé repült.
29 ⟶ 28 sor:
A Sidewinder prototípusát, a '''XAAM-N-7'''-et (később '''AIM-9A'''), előszőr [[1953]] szeptemberében lőtték el sikeresen. A sorozatgyártás kezdeti változatát az '''AAM-N-7'''-et (később '''AIM-9B'''), [[1956]]-ban vetették be, és azóta is fejlesztik. Az első harci használata [[1958]]-ban volt, a [[Kínai Köztársaság]] (Tajvan) légierejénél. Abban az időben a [[Kínai Köztársaság]] és a [[Kínai Népköztársaság]] légicsatákat vívott a [[Taiwani-szoros|Tajvani-szoros]] felett. Az [[Egyesült Államok]] adott néhány tucat Sidewinder rakétát a Kínai Köztársaság légierejének, melyeket később hatékonyan használtak a Kínai Népköztársaság [[MiG-15]]-ösei ellen. Mindez jelentősen megváltoztatta az addig főként gépfegyverrel vívott légicsatákat.
 
A Tajvani-szoros felett vívott légicsaták a véletlen folytán újabb, a Sidewinder-en alapuló rakétát szültek. Nem sokkal az összetűzés után a [[Szovjetunió]] elkezdte gyártani a [[R–3SZ | K-13/R-3SZ]] rakétát (NATO-kódja: '''AA–2 'Atoll''''), mely tulajdonképp a Sidewinder másolata. Mindez úgy lehetséges, hogy egy [[Tajvan | tajvani]] AIM-9B eltalált egy kínai MiG-15-öst, de nem robbant fel. A csodával határos módon a rakéta beleállt a MiG-15-ösbe és a [[Kína | kínai]] pilóta képes volt visszatérni a bázisra, rakétával a gépében. Évekkel később a [[szovjet]] mérnökök beismerték, hogy a megszerzett Sidewinder, a rakéta készítés "tanfolyamaként" szolgált, és sokat segített a szovjet [[levegő-levegő rakéta | levegő-levegő rakéták]] létrehozásában. A [[R–3SZ | K-13]]-at és az abból "származó" rakétákat közel 30 éven át gyártották.
 
Bár a Sidewinder-t eredetileg a Haditengerészet (USN) fejlesztette ki, később a Légierő (USAF) is átvette '''GAR-8''' (később '''AIM-9E''') néven. Az [[1960-as évek]]ben A Haditengerészet (USN) és a Légierő (USAF) is külön változatokat fejlesztett, de végül költségvetési okok miatt egy közös változat fejlesztésére kényszerültek.