„I. Sancho navarrai király” változatai közötti eltérés

'''I. Sancho Garcés''' (865 körül?–925), a XII. század közepétől már [[Navarrai Királyság]]nak nevezett [[Pamplonai Királyságnak]] a ''Ximena''-házból (más írásmóddal ''Jimena''- avagy ''Jiménez''-házból) származó első királya (905–925). Apja, [[II. García pamplonai király | García Jiménez]] (830?–885) a spanyol források többsége szerint a királyság régense (870–882) volt, de ő maga nem volt király.

(Ugyancsak számos forrás szerint a Ximena–ház uralomra kerülése előtt csak három királya volt Pamplonának a Ximena–ház elődjéből, a vele rokon ''Íñiga''-, avagy ''Arista–Iñiga''–házból, mégpedig [[Íñigo Arista]] (uralkodott 816-tól 851-ig), fia: [[I. García pamplonai király | García Íñiguez]] (uralkodott: 851-től 882-ig) és az ő fia: [[Fortun Garcés]], uralkodott: 882-től 905-ig; ezek az időpontok a források szerint hozzávetőlegesek. Mivel García Íñiguezt sok forrás nem jelöli „I. García” királyként, emiatt a királyok számozása bizonytalan.)

I. Sancho 905-ben úgy került hatalomra, hogy elűzte rokonát, Fortun Garcés királyt, akinek uralkodása alatt állandósult a polgárháború. Fortun Garcés halálának időpontja ismeretlen; egyébként az ő a leányági unokája (és García Íñiguez apai ági dédunokája), ''Toda Aznarez'' (876?–958) volt I. Sancho felesége. I. Sancho nehéz külső körülmények között szilárdította meg a királyság helyzetét, hiszen többször sikertelenül harcolt a mórok ellen. Ennek fő oka az volt, hogy a [[Córdobai Emirátus]], illetve [[Córdobai Kalifátus | Kalifátus]] az [[Omajjád]] dinasztiából származó [[III. Abd Al-Rahmán]] (891–961) uralkodása idején (emír: 912-től 929-ig, kalifa: 929-től 961-ig) érkezett hatalma csúcspontjára. I. Sancho azonban eredményeket is ért el: növelte a királyság területét. Az, hogy megszerzett egyes baszk területeket, feszültségeket okozott Pamplona és az [[Asztúriai Királyság | Asztúriai-]], illetve a [[Leóni Királyság]] viszonyában.

|elozo=[[II. Íñigo, Pamplona királya |II. Íñigo]]|