„Szicíliai vecsernye” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Mami (vitalap | szerkesztései) egyért |
Kaif (vitalap | szerkesztései) |
||
58. sor:
== A lázadás ==
1282-ben Anjou Károly, [[Szicília]], [[Jeruzsálem]] és [[Albánia királya]], Provence, Anjou és Maine grófja, Akhaia régense, Tunisz hűbérura és Róma szenátora a kor leghatalmasabb uralkodójának számított. Vele szemben csak az aprócskára zsugorodott Konstantinápoly állt - legalábbis Károly így gondolta. Péter, az újdonsült aragóniai király, Manfréd lányának férje, úgy gondolta, hogy ideje felesége trónigényét érvényesíteni. Ebben nagy szerepe volt [[Giovanni da Procida||Giovanni da Procidának]], Frigyes majd Manfréd egykori orvosának és diplomatájának, aki ekkora már az aragónai kancellári tisztségét töltötte be, és Károly kérlelhetetlen ellenfele volt. 1282 első hónapjaiban hatalmas mennyiségű bizánci arany vándorolt ki, szerte a Mediterráneumban. Ügynökök tucatjai szállítottak információkat és pénzt Szicíliába és [[Aragónia|Aragóniába]].
1282. húsvétja viszonylag korai időpontra, március 29-ére esett. A [[Palermo|palermói]] katedrális körül az esti [[vecsernye|vecsernyére]] (esti mise, áhítat)gyűlő tömegben tapintani lehetett a feszültséget. Amikor egy Drouet nevű francia őrmester kicsit ittasan egy szicíliai asszonyt kezdett molesztálni, kirobbant az addig visszafolytott feszültség. A sértett férj leszúrta a bizalmaskodó tisztet, majd a tömeg felkoncolta a közelben tartózkodó, és tisztjük segítségére siető katonákat. A dolog innentől kezdve megállíthatatlanul folyt a maga útján: a vecsernyére hívó harangok hangjára a fegyverre kapott város reggelre lemészárolta [[Palermo]] 2000 fős francia kolóniáját. A Szicíliában állomásozó francia katonák megtanulták a szicíliai nyelvet és egyesek szicíliai lányt vettek feleségül. Amikor a felkelés megkezdődött, nemcsak a francia katonákat, hanem szicíliai házastársaikat is lemészárolták. A pánikba esett francia katonák eldobták katonaruhájukat és megpróbáltak elvegyülni az emberek között. Bármennyire jól is beszélték a helyi nyelvjárást, idegen kiejtésük elárulta őket. Ha feltételezték valakiről, hogy francia, arra kérték, hogy mondja ki a „''Ceceri''” ([[csicseriborsó]]) szót. A szicíliaiak ezt a szót egy lágy „ch” hanggal ejtették ki. A franciák azonban egy kemény „k” hanggal ejtették ki, így rendszerint azonnal meg is csonkították őket.
A felkelés híre gyorsan terjedt: alig két hét alatt a lázadók kezére került Messina kivételével az egész sziget. Messina kicsit problémásabb volt, mert több ezer fős helyőrség védte a híres Montegriffon-erődöt, és a kikötőben állomásozott Károly egész flottája, amelynek két hét múlva kellet indulnia Konstantinápoly irányába. A szicíliaiak azonban nem ismertek sem istent, sem embert. Majdnem pontosan egy hónappal a palermói események után egy éjszaka felgyújtották a teljes Anjou-flottát, és körbevették az erődöt. Messina is elesett Károly számára. ▼
Ekkor ismerte csak fel Károly, hogy ez a lázadás sokkal nagyobb méretű, mint ő gondolta volna, és nagyobb erők is állnak a háttérben. A szicíliai felkelőket hamarosan aragóniai fegyverek és bizánci pénz erősítette meg. Az Anjou-birodalom ellen azonban még ez is kevés lett volna. A szicíliaiak ekkor hivatalosan behívták uralkodójuknak Manfréd lányát, Konstanciát és férjét, Péter aragón királyt. A hatalmas aragón sereg és flotta hamarosan megszállta a szigetet, és Ruggerio di Lauria, kora legnagyobb admirálisa vezetésével rettegésben tartotta az egész szárazföldi partszakaszt, néha még Nápoly kikötőjét is blokád alatt vonva.▼
▲A felkelés híre gyorsan terjedt: alig két hét alatt a lázadók kezére került [[Messina]] kivételével az egész sziget. Messina kicsit problémásabb volt, mert több ezer fős helyőrség védte a híres Montegriffon-erődöt, és a kikötőben állomásozott Károly egész flottája, amelynek két hét múlva kellet indulnia Konstantinápoly irányába. A szicíliaiak azonban nem ismertek sem istent, sem embert. Majdnem pontosan egy hónappal a palermói események után egy éjszaka felgyújtották a teljes Anjou-flottát, és körbevették az erődöt. Messina is elesett Károly számára.
▲Ekkor ismerte csak fel Károly, hogy ez a lázadás sokkal nagyobb méretű, mint ő gondolta volna, és nagyobb erők is állnak a háttérben. A szicíliai felkelőket hamarosan aragóniai fegyverek és bizánci pénz erősítette meg. Az Anjou-birodalom ellen azonban még ez is kevés lett volna. A szicíliaiak ekkor hivatalosan behívták uralkodójuknak Manfréd lányát, Konstanciát és férjét, Péter aragón királyt. A hatalmas aragón sereg és flotta hamarosan megszállta a szigetet, és [[Ruggerio di Lauria]], kora legnagyobb admirálisa vezetésével rettegésben tartotta az egész szárazföldi partszakaszt, néha még [[Nápoly]] kikötőjét is blokád alatt vonva.
==Következményei==
| |||