„Stallum” változatai közötti eltérés

A '''stallum''' vagy '''kóruspad''' (görög-latinból):a Atemplomokban templomszentélya [[szentély]] vagy a [[kórus]] két oldalán a papság illetve a kar elhelyezésére szolgáló ülőpadbútorzat. A pad üléseit magas háttámlához (dorsale) csatlakozó kartámasztók választják el. Felső részén koronázópárkány vagy baldachin. Az ülésekhez imazsámoly csatlakozik.

A [[gótika]] korában vált általánossá. Legkorábbi emlékei [[poitiers]]-i és [[split]]i székesegyházak román hagyományt őrző, átmeneti stílusú stallumai. Kiemelkedő emlékei az [[ulm]]i katedrális (1470 k., J. Syrlin munkája), az [[amiens]]i székesegyházé (1508 k.). Itáliában korán kialakult a reneszánsz típus. Firenzében általánossá vált az [[intarzia|intarziával]] való díszítés. A korai periódus emléke a [[perugia]]i dóm stalluma (1490), melyamely két mester, [[Giuliano da Maiano]] és [[Domenico del Tasso]] munkája. Jelentős a monte Oliveto Maggiore-i kolostor stalluma, melynek intarziadíszítését [[Giovanni da Veroona]] készítette. Az intarziát a [[16. század]]ban kiszorította a faragott díszítés ([[siena]]i katedrális, 1570).