„A halál kultúrantropológiája” változatai közötti eltérés

 

Az emberi test működése és szerkezetének egyre nagyobb fokú megismerése mellett a nyugati világ "elvilágiasodó", materializálódó közvéleménye elfordult a halál szakrális aspektusától és egyre inkább a biológiai test eseményének tekintette. Jelenleg, a hospitalizáció mostani fokán a halál és a születés egyaránt az orvostudományra hárított területei az emberi életnek (a nyugati világban főként). A másik jelentős változás az élők és holtak közötti, korábban éles válsaztóvonal elmosódása és kiszélesedése a modern technika által létrehozott gépek korában. Mary Shelley Frankeinsteinje már nem tűnik sci-finek, mióta szervek transzplantációját rutin feladatként végzik számos kórházban. Ilyen módon elhalásra ítélt szervek élnek tovább és potenciálisan halott személyek maradhatnak életben még évekig. Másrészt megnyúlt a haldoklás, az agónia hossza, mivel a "modern" beavatkozások azt eredményezik, hogy a halálos betegek egy részének betegsége lassabban jut el a terminusig. Megkérdőjeleződött a halálnak, mint biológiai fogalomnak is a határa, s ma már megkülönböztetik az agyhalált és a klinikai halált, mint önálló fogalmakat. Olyan személyek teste is életben tartható (egy ideig), akiknek az idegrendszere már nem funkcionál. A halál egyes típusai, főként a cardiovascularis halálokok esetén, megfelelő és gyors reanimációval a halál visszafordítható lehet. Modern humanista törekvés a haldoklókkal való külön törődés, ami speciális intézményt feltételez, jelenleg a hospice-ok foglalkoznak ezzel a feladatkörrel.

 

==Lásd még==