„Samarjai Máté János” változatai közötti eltérés

A helvét irányhoz vonzódók a velük tartó [[Dobronoki Miklós ]] püspöknek a vezetésével 1592 elején [[Galántá]]n ültek össze [[zsinat]]ra, mely megalkotta külön-külön mind hitelvi, mind igazgatási kánonait. Az előbbieket nem ismerjük, az utóbbiak az ún. „barsmegyei kánonok"kánonok”, melyeket azonban már néhány év múltán felváltottak a tiszáninneniektől átvett ún.„felsőmagyarországi kánonok"kánonok”.

1615-ben az [[úrvacsora ]] kérdésében a lutheránusok és kálvinisták megegyeztek, és ezt négy pontban alá is írták, a többi közelítési kísérlet, így Samarjaié is eredménytelen maradt.

A reformáció óta még gyakrabban felmerültek és felmerülnek a különböző keresztény felekezetek között létesítendő uniounió iránti törekvések, különösen a protestánsoknál. A katolikusok és protestánsok között létesítendő unióra-ra nézve különösen [[V. Károly német-római császár ]]tett több ízben intézkedést [[Németország]]ban; ily célból rendeztette 1539. és 1540. a [[frankfurt]]i, [[hagenau]]i és [[regensburg]]i vallási értekezleteket (l. Interim), de amelyek közül csak az utóbbin mutatkozott némi remény, de ez is nemsokára meghiúsult. Éppen igyígy sikertelenek maradtak azon kisérletekkísérletek is, melyeket [[I. Ferdinánd ]] alatt, majd kissé később [[Staphylus]], [[Wicel]] és [[Cassander]] tettek, kiknek egyesítési gondolati több protestáns hittudósnál is, mint [[Hugo Grotius]]nál, [[Calixtus György]]nél visszhangra találtak. A XVII. század utóbbi felében az [[I. Lipót]] császár által is támogatott [[Rojas de Spinola ]] bécsújhelyi, [[Bossuet]] francia püspökök tettek kísérletet a katolikus és protestáns egyházak egyesítésére, de néhány év múlva, bár a nagy bölcsész és államférfi [[Leibniz]] is erősen buzgólkodott azon terv mellett, teljesen meghiúsult munkájuk s többé e tekintetben semmi remény sem mutatkozott.

Hazánkban némileg [[Gönczy István ]] [[gönc]]i lelkész egyengette az unió útját a XVII. sz.század kezdetén Panharmonia c. művével , melyben [[Kálvin]]nak az ezt erősen gáncsoló [[Graver]] [[kassa]]i evangelikusevangélikus tanárral szemben védelmére kel.

Samarjai 1636 elején egyesítő szellemű szertartáskönyvet adott ki Lőcsén, amelyet előszeretettel használnak népies nyelvezet miatt. Ez a legelső magyar református agendás könyv és liturgikaliturgia. Az óprotestáns köztes állapot ékes példája Samarjai Máté János ágendája, ez a liturgiát is értelmező legkorábbi magyar protestáns áttekintés. Ugyanabban az évben jelent meg, mint az igen hasonló szemléletű Öreg graduál valamint a [[puritán]] [[Medgyesi Pál ]]angolból fordított kegyességi könyve a Praxis pietatis.

Békítő kísérletére [[Lethenyei István]], lutheránus [[csepreg]]i prédikátor így válaszolt neki: „ Mi„Mi a kálvinistákat lelki atyánkfiának nem ismerjük és soha azokat nem akarjuk ismerni” .

Pedig nagy szükség lett volna az összefogásra az elkülönülés helyett, hiszen az ellenreformáció ebben az időszakban a legaktívabb. Azt a módszert választották, hogy nagyobb rangú földesurakat térítenek vissza, így azok falvaikban is erőszakkal katolizálják jobbágyaikat. Samarjai halála (1652) után Halászi, az a mezőváros, amely a 17. században az ő idején szellemi központ a Szigetközben elveszítette jelentőségét és református hitét is. A visszatérítést a magyaróvári kapucinusok kezdték meg, majd [[Mária Terézia ]]lánya, Krisztina főhercegnő nyomására 1777-ben rekatolizálnak, új templomot építenek.

Az általa képviselt „békéltetés” (irenizmus) nem elvetendő, és nem biztos, hogy ennek oka a szolgai félelem, anyagi javak, protekció megszerzésének vágya, hízelgés stb. Nem kell, hogy egyik v. mindkét fél a békesség kedvéért letérjen az igazság útjáról, lehetnek közös igazságok is. Ma sem jönnek rá sokan, hogy a béke is érték, amely nyugalmat, biztonságot, jólétet hozhat.