„Fogfejlődés” változatai közötti eltérés

 

==Áttekintés==

A: zománcszerv<br/>

B: fog papilla<br/>

A fogléc „csúcsán” az ectoderma újból befűződik az alatta lévő mesenchymába. Itt a sejtek gyors szaporulatba kezdenek, az ideglemezből származó ectomesenchymalis sejtekkel együtt, kialakítva a fogcsírát. Ebben a fázisban még nem figyelhető meg a sejtek jellegzetes elrendeződése.

===Sapka szakasz===

Az ectoderma szélein a sejtek gyorsabban szaporodnak és a mélybe nyomulnak, körbeveszik az ott található ectomesenchymalis sejteket. Így alakul ki a sapka formájú zománcszerv. Az ectomesenchymalis sejtek szintén szaporodnak, de kevesebb extracelulláris mátrixot képeznek, kialkítva a fogpapillát. A fogzacskó sejtjei majdnem teljesen körbeveszik a zománcszervet és a papillát.

===Harang szakasz===

Ebben a szakaszban kezdődik el zománcszerv sejtjeinek a differenciálódása. Kialakul a köbös sejteket tartalmazó ''külső''- és ''belső zománchám''. A kettő közt csillag alakú sejteket figyelhetünk meg, ezért a réteg neve ''reticulum stellatum''. Ezek a sejtek [[glükózaminoglikán]]okat termelnek. A molekulák bontása révén energia szabadul fel, ezt az energiát használják fel az [[ameloblaszt]]ok, mivel nincs közvetlen vérellátásuk.

A stratum intermedium szintén köbös sejtjei a belső zománchámot veszik körül. Az a megfigyelés, miszerint a bennük található [[glikogén]] a zománc képzésének a megindulásakor eltünik, arra utal, hogy hasonló szerepe lehet mint a glükózaminoglikánoknak. Kezdetben csak a két réteg sejt „felélésével” történik a zománc képzése. Később ugyancsak érmentes marad a zománcszerv, de körülötte dús kapilláris hálózat jelenik meg, melyből diffúzió révén kapja a tápanyagokat.

 

Szintén ebben a fázisban veszíti el a fogcsíra a kapcsolatát az elemi szájüreg hámszövetével. A belső zománchám számos redőt vet. Valószínű, hogy ezen csomók, kötegek szerepe a fog csücskeinek és árkainak a kilalakítása.

===Koronai szakasz===

Ebben a szakaszban kezdődik el a zománc és a koronai dentin lerakása. A gyökér fejlődése csak a korona teljes kialakulása után kezdődik el.

A belső zománchám sejtjei addig osztódnak, míg kialakul a fogra jellemző forma. Ekkor leáll a sejtosztódás és a sejtek megnyúlnak, henger alakúak lesznek, sejtmagjuk eltávolodik a dentális papillától, kialakulnak az ún. [[ameloblaszt|preameloblasztok]]. Ezek indukálják a dentális papilla zománcszervhez közel eső sejtjeit, melyek szintén henger alakúak lesznek, megnő a [[sejtszervecske]] számuk és a [[dentin]] szerves állományát kezdik lerakni. Egy bizonyos vastagságú réteg lerakása után az mineralizálódik. Most a dentin megjelenése lesz a stimulus a peameloblasztok számára, melyek [[ameloblaszt]]okká differenciálódnak és elkezdik a [[fogzománc|zománc]] szintézisét. A dentin lerakása közben az odontoblasztok a dentális papilla felé visszahúzódnak, miközben az ameloblasztok ellentétes irányba, a külső zománchám fele vándorolnak.

</center>

 

 

A tejfogak a fogsorban elfoglalt helyük sorrendjében jelennek meg. A maradó fogaknál ezalól kivételt képez az első nagyőrlő és a felső szemfog. A maradó frontfogak belülről, a szájpad és a nyelv felől közelítik meg a tejfogakat. Míg a kisőrlők a tejmolárisok gyökerei közt jelennek meg.