„Franco Citti” változatai közötti eltérés

==Pályafutása==

===Pasolini és Citti===

 

Citti Róma külvárosában született, lumpenproletár családban. Apja többször volt börtönben, akárcsak fivére, Sergio. Pier Paolo Pasolini az [[1950-es évek]]ben [[Róma]] külvárosait járta, és ekkor ismerkedett meg a Citti-fivérekkel is. Akkoriban még nem rendezett filmeket, hanem forgatókönyvíróként volt jelen a szakmában. Ő írta ''A vagányok éjszakája'' (''La Notte brava'', [[1959]]) és az ''Ez történt Rómában'' (''La Giornata balorda'', [[1960]]) című filmek forgatókönyveit, melyekben a főszereplők alakját tulajdonképpen Francóról mintázta. Épp ezért Cittit javasolta e két film főszerepére. A producerek és a rendező, [[Mauro Bolognini]] viszont hallani sem akartak a színészi tapasztalatokkal nem rendelkező Cittiről. Pasolini végül vele valósította meg saját első filmjét, ''[[A csóró]]''t ([[1961]]). Citti elképesztő hitelességgel keltette életre a lumpen karaktert, aki még saját gyermekét is meglopja, végül éppen akkor éri halálos baleset, mikor elhatározza, hogy új életet kezd. Következő közös filmjükben, amely a ''[[Mamma Róma]]'' ([[1962]]) címet kapta, Citti a címszereplő stricijét alakítja, aki zsarolásával tönkreteszi az [[Anna Magnani]] játszotta hősnő életét. Meglepő módon ezután 5 évig semmilyen filmszerepet nem vállalt (nem kapott?). [[1967]]-ben ismét egy Pasolini-filmben volt látható. A [[Szophoklész]] drámája nyomán készült ''[[Oidipusz király (film)|Oidipusz király]]'' címszerepét formálta meg nagy drámai erővel. Utána a nálunk csak néhányszor vetített ''[[Disznóól]]'' következett, melyben az egyik [[kannibál]] szerepét kapta. ''[[Az Élet trilógiája]]'' filmjeiben Pasolini fontos karakterszerepeket bízott rá, ám ezek negatív figurák. (Érdekes, hogy míg Pasolini másik barátja, [[Ninetto Davoli]] zömmel pozitív, vidám szerepeket alakított a rendező munkáiban, addig Citti mintha a művész másik, sötétebb énjének tükörképe lenne komor, hol tragikus, hol negatív figuráival.) A ''[[Dekameron (film)|Dekameron]]''ban Ciappelletto szerepét játszotta, aki halála előtt hamisan gyón a jámbor barátnak, és ezzel eléri, hogy halála után szentként tiszteljék. A ''[[Canterbury mesék (film)|Canterbury mesék]]''ben magát az Ördögöt formálja meg, aki a kíméletlen adószedőt magával viszi a pokolba, hogy kitanítsa a szakma minden fortélyára. ''[[Az Ezeregyéjszaka virágai]]''ban a démont alakítja, aki rajtakapja a szerelmeseket, utána megöli a lányt, aki a szeretője volt, majd majommá változtatja a fiút.

 

===Pasolini nélkül===

 

''A csóró'' sikere nyomán mások is felfigyeltek Citti elementáris, ösztönös tehetségére. Az ''Egy erőszakos élet'' ([[1962]]) című film Pasolini forgatókönyve alapján készült, ebben Franco a főszerepet alakította. A francia film nagy öregje, [[Marcel Carné]] a ''Morzsa kismadaraknak / A homlokzat mögött'' (1962) című kevéssé ismert filmjében bízott rá kisebb szerepet. Megtiszteltetés volt [[Sergio Corbucci]] filmjében, ''A legrövidebb nap''ban (''Il Giorno più corto'', 1962) szerepelnie, hiszen az olasz és a nemzetközi filmszakma számos kiválóságának lehetett partnere: [[Ciccio Ingrassia]], [[Ugo Tognazzi]], [[Philippe Leroy]], [[Romolo Valli]], [[Eduardo De Filippo]], [[Totò]], [[Renato Salvatori]], [[David Niven]], [[Massimo Girotti]], [[Virna Lisi]], [[Sylva Koscina]], [[Anouk Aimée]], [[Simone Signoret]] és sokan mások. A film azonban sajnos kínos fiaskónak bizonyult. Pasolini ''Oidipusz király''a után indult be igazán a karrierje. Még ugyanabban az évben játszott [[Carlo Lizzani]] westernjében (''Nyugodjatok békében!'', [[1967]]) Pasolini és Ninetto Davoli partnereként. Bűnügyi filmekben, [[western]]ekben, azóta már elfeledett drámákban szerepelt. Természetesen mikor fivére, Sergio Citti rendezni kezdett, Franco is szerepeket kapott nála: ''Ostia'' ([[1970]]), ''Bűnös történetek'' ( [[1973]]), ''A kabin'' ([[1977]]), ''A zöldségleves'' ([[1981]]), ''Háromkirályok'' ([[1996]]). [[Francis Ford Coppola]] kisebb szerepet bízott rá ''[[A Keresztapa]]'' ([[1972]]) című világhírű filmjében: a figura a 3. részben ([[1990]]) visszatért. Pasolini halála ([[1975]]) után készült filmjei közül [[Elio Petri]] ''Todo modo'' ([[1976]]) című alkotását, valamint [[Bernardo Bertolucci]] ''[[A Hold]]'' ([[1979]]) című drámájában játszott epizódszerepét érdemes megemlíteni: ez utóbbi filmben egy homoszexuálist alakít, aki egy presszóban megpróbálja felcsípni a kamasz főszereplőt.

 

==Filmjei==

 

 

 

 

 

* [[1961]] [[A csóró]] (''Accattone'')