„Az istenek alkonya” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
76. sor:
===Harmadik szín===
Rajna-parti erdős vidéken kezdődik. A sellők kincsük után vágyakoznak, s amikor megjelenik a parton Siegfried, incselkedve kunyerálják gyűrűjét. A hős már-már nekik adná - ám amikor megtudja a gyűrűhöz tapadó átkot, megmakacsolja magát, s ragaszkodik a gyűrűhöz (1. jelenet).
A vadászat véget ért, Siegfried zsákmány nélkül tért vissza (2. jelenet). Hogy felvidítsa Gunthert, ifjúi tetteiről dalol. Közben Hagen italt nyújt neki, melytől visszatér Siegfried emlékezete. Amikor odáig jut az emlékezésben, hogy az erdei madarat követve rátalált asszonyára, maga szolgáltat bizonyítékot esküje csalárdságára. Siegfried egy pillanatra a feje fölött köröző hollókra figyel - mielőtt megértené szavukat, Hagen Siegfried hátába döfi a dárdáját. Gyászmenet érkezik a várba: Siegfried testét viszik (ez az önálló részletként is ismert „gyászinduló").
A 3. jelenet a vár udvarán játszódik. Gutrune szívből gyászolja Siegfriedet - ráébred, hogy milyen szerepet játszott a történetben a varázsital. Hagen, a tett elkövetője, zsákmányként magának követeli a gyűrűt, kardjával Gunthert is megöli. A halott kezéről azonban nem tudja lehúzni a gyűrűt - az méltó jussaként Brünnhildéhez kerül. Ő az, aki gondoskodik Siegfried hőshöz méltó temetéséről. Hatalmas máglyát rakat - Siegfried holtteste a világégés első áldozata. Brünnhilde vele halni vágyik - paripáján a tűzbe vágtat. A Rajna kilép medréből, elárasztja a máglya helyét. A gyűrű visszakerült a sellőkhöz, hiába rohan tébolyultan a hullámok közé, a gyűrűt követelve, Hagen: a sellők lehúzzák a mélybe. Felcsap a láng a Walhallában is - megsemmisül az istenek birodalma
==Forrás==
| |||