„Babrujszk” változatai közötti eltérés

Bár a régészeti kutatások 5.-6. századi szláv település nyomait tárták fel itt, első írásos említése a [[14. század]] közepéről származik. Ekkor a Berezina feletti teraszokon erődítést emeltek. A vár melletti egyre növekvő település (melynek lakói kezdetben főként vadászattal és hódprém-kereskedelemmel foglalkoztak) forgalmas kereskedelmi központtá vált. Ezt elősegítette, hogy több fontos kereskedelmi út keresztezte egymást Babrujszknál. [[1793]]-ban csatolták az orosz birodalomhoz. Az [[1649]]-ben leégett fából készült erőd helyén [[1810]]-ben masszív kőerődítményt kezdtek építeni, mely két évvel később sikeresen állt ellen [[Napóleon]] támadásának. Építését csak [[1836]]-ban fejezték be (1900-ban elveszítette katonai jelentőségét és raktárnak használták). A városnak [[1897]]-ben 34,3 ezer lakosa volt (60%-uk zsidó vallású, akiket [[1881]]-ben nagy pogrom sújtott). [[1902]]-ben a régi (fából készült) épületek zöme elpusztult egy hatalmas tűzvészben, az újjáépítés során már elsősorban téglát használtak építkezésre. [[1919]]. [[augusztus 26]]-án elfoglalták a lengyelek, de hamarosan visszafoglalta a [[Vörös Hadsereg]] és a [[BSZSZK]] része lett. A huszashúszas években kerület (okrug) központ volt, [[1939]]-ben 84,1 ezer lakója volt. . A nyugat felől előrenyomuló németek [[1941]]. [[június 29]]-én foglalták el. A megszállás évei alatt mintegy 20 ezer helyi zsidót öltek meg, 1943-ig gettó is működött itt. A város rendkívül véres harcokban (csak a németek 20 ezer katonát vesztettek, a várostól délkeletre bekerített egységeiket felszámolták) szabadult fel [[1944]]. [[június 29]]-én. Lakosságszáma 28 ezerre csökkent, a város romokban hevert, ennek ellenére szeptember 20-án területi (oblaszty) székhellyé nyilvánították. A háború után gyors urbanizáció vette kezdetét, [[1959]]-ben 96 ezer, [[1989]]-ben már 232 ezer lakosa volt.