„Tóth Ágoston Rafael” változatai közötti eltérés

'''Tóth Ágoston Rafael''' ([[Marcali]], [[1812]]. [[október 24]]. – [[Graz]], [[1889]]. [[június 9]].) honvédezredes, hadmérnök, térképész, az [[MTA]] levelező tagja.

 

Tanulmányait a [[bécs]]i hadmérnöki akadémián végezte. [[1848]] tavaszán a 34. gyalogezred századosa volt. Augusztusban saját kérésére áthelyezték a 10. honvédzászlóaljhoz. Egységével részt vett a délvidéki harcokban. Szeptember végétől őrnagyi rangban a 31. honvédzászlóalj szervezésével bízták meg, majd november végén a [[Bem József|Bem]] vezérőrnagy [[erdély]]i hadtestének vezérkarába került. Részt vett Bem Észak-Erdélyt felszabadító hadjáratában. [[December 23]]-án, a [[dés]]i ütközetben egy zászlóalj élén átkelt a jeges [[Szamos]]on és szuronyrohammal eldöntötte az ütközet sorsát. Bem alezredessé és [[Kolozsvár]] elfoglalása után a város katonai parancsnokává nevezte ki. [[Karl Freiherr von Urban|Karl Urban]] ezredes második, [[1849]]. februári erdélyi betörésekor a kolozsvári helyőrség egy részével [[Beszterce|Besztercénél]] útját állta a császári csapatoknak, majd a [[Medgyes]]ről odaérkező Bemmel együttműködve újra kiszorította őket [[Bukovina|Bukovonába]]. Helytállásáért Bem ezredessé léptette elő és kinevezte Beszterce katonai parancsnokává. Jelentős érdemeket szerzett Észak-Erdély katonai védelmének megszervezésében, ezért [[Czetz János]] lovasbalesete után egész Erdély katonai parancsnokává nevezték ki. Az erdélyi lengyel légió szervezése kapcsán nézeteltérése támadt Bem tábornokkal, aki június elején felmentette beosztásából. Még e hónap közepén átvette a [[kátyi ütközet]]ben vereséget szenvedett IV. (bácskai) hadtest parancsnokságát [[Perczel Mór]]tól. A hadtestet [[Jellasics József]] csapatai az [[Óbecse]] mellett, [[június 25]]-én lezajlott ütközetben a [[Bánság]]ba szorították, ezért június végén átadta a parancsnokságot [[Guyon Richárd]] vezérőrnagynak és [[Vetter Antal]] altábornagy vezérkari főnöke lett. Ott volt a [[világosi fegyverletétel]]nél. Az [[arad]]i haditörvényszék előbb halálra ítélte, amit később tizennyolc év várfogságra változtattak. [[Olmütz]]ben töltött büntetéséből [[1856]]-ban amnesztiával szabadult.