Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Robot: Forráshivatkozások kibővítése a hivatkozott oldal címével, ismételt hivatkozások összevonása
[[Aton]] neve korábban a [[Nap]]ot, mint égitestet jelentette<ref>{{IanShaw}}, p.291</ref>, ebben az értelmében már az [[Egyiptomi Középbirodalom|Középbirodalom]] idején előfordul<ref>{{AldredAkhenaten}}, p.239</ref>. Ehnaton apja, [[III. Amenhotep]] uralkodása alatt egyre nagyobb jelentőségre tett szert, a fáraót számos alkalommal hasonlították feliratain a Naphoz. Ehnaton uralkodása alatt Aton jelentősége gyorsan növekedett: eleinte [[Ré]] egy formájának tekintették és akként is jelenítették meg, sólyomfejű emberalakként<ref>Shaw, op.cit., p.290</ref>, ezt azonban nem sokkal később felváltja a kezekben végződő sugarú napkorong ábrázolása. A napkorong az ''[[ankh]]''ot, az élet jelét tartja kezeiben, jelezve, hogy ő ad életet mindennek. Ehnaton az 5. évben kezdte építtetni új, kizárólag Atonnak szentelt fővárosát, [[Ahet-Aton]]t, a 9. év körül pedig az újonnan felemelkedett isten tisztelete minden korábbi istenét kiszorította, a fáraó parancsba adta a többi istenek – különösen a korábbi főisten, [[Ámon]] – nevének és képeinek eltüntetését, de még a többesszámban szereplő ''istenek'' szót, sőt, az istenek nevére hasonlító hieroglifákat is ki kellett vakarni a feliratokról.<ref>Aldred, op.cit., p.278</ref>
 
Aton teljes neve Ehnaton uralkodásának első nyolc évében ''„Él Harahti, ujjong ő a Fényhegyen az ő Su nevében, aki Aton”.''<ref>{{kákosy}}, p.316</ref> A tizenkettedik évre a név megváltozott, a más istenekre tett minden utalás eltűnik belőle: ''„Él Ré, a Két Fényhegy ura, ki örvend a horizonton az ő megjelenésében mint Ré, az atya, aki visszatér, mint Aton”.'' Aton teljes nevét kettős [[kártus]]ba írták; korábban ez istenek nevére nem volt jellemző. Ez utalhat arra, hogy Ehnaton istenét tekintette Egyiptom tényleges uralkodójának, ő pedig Aton nevében kormányzott<ref name=autogenerated1>Shaw, op.cit., p.292</ref>. Az is lehetséges, hogy Aton alakja egybemosódott az elhunyt III. Amenhotepével, Ehnaton ugyanis trónra lépése után a 3. évben megünnepelte a [[szed-ünnep]]et – amennyiben nem volt III. Amenhotep és fia közt társuralkodás, ez jelentheti azt is, hogy az Atonná vált III. Amenhotep továbbra is Egyiptom uralkodójának számított, és az ünnep, melyet nagyjából abban az időben rendeztek meg, amikor az ő negyedik szed-ünnepének kellett volna lennie, neki szólt.<ref>Shaw, op.cit., pp.277-8</ref><ref>Shaw, op.cit.,name=autogenerated1 p.292</ref>
 
==Építészet==
Radikális újításként Ehnaton a templomok teljes szerkezetét megfordította: nem a napos előudvarból lehetett eljutni az egyre sötétebb, egyre elrejtettebb helyiségeken át a szentélyig, melyben istenszobor állt, hanem árnyékos bejárattól lehetett eljutni a templom nyitott tetejű belsejéhez, ahol kőoltárok százai álltak.<ref>{{Wilkinson}}, p.78</ref>
 
Az építkezés meglehetősen gyorsan zajlott egy új építési technikának köszönhetően: az épületeket kis, 60&times;25 cm-es téglákból emelték. Az Amarna-kor után felhagytak ezzel az építési móddal, mert az így emelt épületek kevésbé bizonyultak tartósnak és szétszedni is könnyebben lehetett őket.<ref name=autogenerated2>Shaw, op.cit., p.297</ref>
 
==Művészet==
 
[[Kép:Egypte louvre 173.jpg|200px|bélyegkép|Ehnaton és Nofertiti szobra egy magánkápolnából]]
A művészet szorosan összefüggött a vallással. Az Ehnaton uralkodására jellemző művészet Ahet-Atonban fejlődött ki teljesen, jellemzője a könnyed természetesség, a néha már eltúlzott naturalizmus. A királyi családot, akiket mindaddig formális, merev pózban ábrázoltak, most mindennapi tevékenységeik közepette jelenítik meg a képeken: Ehnaton és Nofertiti gyermekeikkel játszanak, kocsin hajtanak át a városon, Atonnak áldoznak vagy híveiknek osztanak jutalmat a „megjelenések ablakából”, a város főútja fölött átívelő, a palota két részét összekötő fedett híd ablakában állva. A falakat és oszlopokat élénk színekkel festett, vidám természeti jelenetek díszítik, madarak, növények, halak és egyéb állatok képei. [[Bek]], az egyik ahet-atoni szobrász hangsúlyozza, hogy az új művészeti stílusra maga a fáraó tanította meg a mesterembereket.<ref>Kákosy, op.cit., p.305</ref><ref>Shaw, op.cit.,name=autogenerated2 p.297</ref>
 
Az újfajta ábrázolásmód minden naturalizmusa ellenére sem volt mentes némi szimbolizmustól. Ehnatont szobrain gyakorta ábrázolják széles csípővel és más nőies jegyekkel; lányainak koponyaformája erősen nyújtott. Számos feltevés született arról, mi okozhatta ezeket a deformitásokat. Ehnaton feminin jellegű ábrázolásmódját egyesek betegségnek (kötőszöveti [[Marfan-szindróma]], [[Fröhlich-szindróma]] vagy valamilyen [[endokrin]] zavar), mások genetikai aberrációnak (pl. [[hermafroditizmus]]). Ez esetben persze kérdéses, hogy lehetett volna számos gyerekének az apja. Valószínűbb, hogy az ábrázolások oka nem betegség volt, hanem Ehnaton vallási elképzelésének részét képezték. A fáraó Aton gyermeke és az ő képviselője a földön, maga Aton, a teremtő isten egyszerre az emberiség apja és anyja, egyetlen istenként ő a férfi és női princípium egyben. Ezt földi képviselőjének képein is tükrözni kell. Más szobrok, amelyeket magánházakban találtak, eme eltúlzott vonások nélkül ábrázolják Ehnatont.<ref>Aldred, op.cit., pp.231-236</ref> A hercegnők nyújtott fejformája képeken és szobrokon valószínűleg a tojásra, a teremtés egyik szimbólumára utalt, nem pedig a valóságot tükrözi; az Amarna-kor lezárultával Ehnaton harmadik lányát, [[Anheszenpaaton]]t már torzítatlan fejformával ábrázolják, ellentétben azzal, ahogy apja életében<ref>{{TyldesleyNofertiti}}, p.143</ref>.
19 683

szerkesztés