„Termésarany” változatai közötti eltérés

A '''termésarany''' a I.[[Terméselemek]] ásványosztályban a '''fémek''' alosztályon belül a [[Aranycsoport|réz-, ezüst-, aranycsoport]] tagja. Dendrides (ágas-bogas), apró rögök, szemcsék vagy szabadszemmel nem látható pikkelyekben és hintésekben található. A szabályos kristályrendszere, ami hexaéderes és oktaéderes formáció csak pásztázó elektromikroszkópban figyelhető meg. Vékony lemezekben zöldesen áttetsző. Az arany gyakran ''szennyeződik'' a tulajdonságaiban nagyon hasonló [[termésezüst|termésezüsttel]] és vele elegyásványt alkot. 20 % ezüsttartalom elérésekor a keletkezett terméselem neve: [[elektrum]], mely természetes ötvözet.

A korai bányászkodás időszakában kis mennyiségben más aranytartalmú ásvány mellett termésaranyat találtak [[Nagybörzsöny]], [[Recsk]], [[Rudabánya]] és [[Telkibánya]] ércbányáinak egyes bányarészeiben termésaranyat. A [[Duna]] völgyében, elsősorban [[Rajka]] és [[Győr]] között történt [[aranymosás]], amit főként [[Ásványráró]], [[Hédervár]], [[Kisbodak]] és [[Ács]] lakosai végeztek. A Duna völgyében előforduló termésarany rendkívül finom lemezes-pikkelyes, melyből átlagosan 1 gramm 100.000 lemezkét tartalmaz 950 ‰ finomsággal. 1932 és 1934 között a Nemzeti Bank megvizsgáltatta az aranykinyerés lehetőségét, ezért Ásványráró és [[Dunaalmás]] között 980 fúrást készítettek. Az ezekből a fúrásokból vett minták elemzése szrint az átlagos aranytartalom 0,012 gramm/m³ volt. A partközeli kavicsteraszban helyenként 0,8-1,0 gramm/m³ feldúsulást tapasztaltak. A legnagyobb fellelt aranyszemcs súlya 0,36 gramm volt. Annak ellenére, hogy a termésarany egyszerű mechanikai eljárásokkal kinyerhető, és kisérletekkísérletek voltak ''cián-lugzással'' való kinyerésre is, ami nagyobb mennyiséget adott, mindezzel együtt a kitermelés gazdaságtalannak bizonyult. A Duna völgyhöz kötődik a [[Dunaföldvár]] közelében homokokban talált kismennyiségű termésarany is. A dunai hordalékkokban előforduló termésarany elsődleges képződési helye az ausztriai Magas Tauren.