„Vadbiológia” változatai közötti eltérés

* Az emlősökön és madarakon kívül a világban számos más gerincest (kétéltűek és hüllők) vadásznak és csapdáznak, sőt gerinctelenek (például csigák, kagylók, rovarok) is fontos ''állati fehérjeforrások'' lehetnek. Ökológiai, módszertani szempontból ezek vizsgálata, védelmük vagy hasznosításuk megalapozása módszereiket tekintve nem válik el a vadászható fajoktól.

A vadbiológia sokrétű (multidiszciplináris), határterületi (interdiszciplináris) tudomány, melynek céljai két fő csoportra oszthatók:

Az utóbbi évtizedekben a vadbiológiai kutatások a hagyományos területekről (például ''vadtakarmányozás, vadtenyésztés'') áttevődtek az ökológiai területekre, az élőhely megőrzésének és javításának kérdéseire. Általában erősödik a vadgazdálkodók és a kutatók közötti kapcsolat, aminek alapja, hogy a tudományosan (is) képzett [http://www.vmi.info.hu/ vadgazda] alkalmazni tudja a tudományos eredményeket és tudományosan megfogható kérdéseket tud feltenni!