„Noether-tétel” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
linkek, formázás, kategóriák... (Harp vagyok)
Prisz (vitalap | szerkesztései)
a finomítás
3. sor:
A szimmetriaelvek a kémiában vagy a szilárdtestfizikában is fontos szerepet játszanak, de talán a [[részecskefizika|részecskefizikában]] a legalapvetőbbek. Előbbiekben az anyagok fontos tulajdonságaira következtethetünk a különböző atomi, molekula- és kristályrács-szimmetriákból, a részecskefizikában viszont gyakorlatilag minden a szimmetriákból (vagy éppen azok sérüléséből) származik: a megmaradási törvények, a [[alapvető kölcsönhatások|kölcsönhatások]], sőt a részecskék tömege is.
 
Az energia- és impulzusmegmaradás levezethető abból a kézenfekvő szimmetriából, hogy a fizikai törvények nem függnek attól, hol vesszük fel az időskálánk és koordinátarendszerünk kezdőpontját, az impulzusmomentum megmaradása (amely többek között egyenesen tartja menet közben a biciklinket) pedig a koordinátarendszerünk tetszőleges szögének következménye. Az [[elektrodinamika]] egyenletei, a [[Maxwell-egyenletek]] mértékszimmetriája - amely az elektrosztatikus tér esetében a potenciál zéruspontjának szabad választását jelenti - vezet az [[elektromos töltés]] megmaradásához, a fermionok mozgását leíró [[Dirac-egyenlet]] hasonló szimmetriája pedig általában a [[fermion]]ok számának megmaradásához. A legtöbb szimmetria valamilyen megmaradási törvényhez vezet, a vonatkozó megmaradási törvények pedig a kölcsönhatások fontos jellemzői, ezért is olyan fontos a szimmetriák felderítése.
Mivel a (valamely folytonos) szimmetria fennállásából következő megmaradási törvény a kölcsönhatás igen fontos jellemzője, alapvető kérdés a fizikai rendszerek szimmetriáinak felderítése. Például az atommagokon belül érvényes erős kölcsönhatás az SU(3) szimmetriacsoporttal szemben invariáns ("a [[hadron]]ok színtelenek"), ez vezetett a kvark-elmélethez, illetve a [[kvantumszíndinamika]] kidolgozásához.
 
[[Kategória:Matematika]]