„Fogfejlődés” változatai közötti eltérés

Egy fog a fogcsírának nevezett [[sejt]]tömörülésből alakul ki. Ezek a sejtek az [[első kopoltyúív]] [[ektoderma|ektodermájából]] és a [[ideglemez]] (crista neuralis) [[ectomesenchymaektomezenchima|ectomesenchymájábólektomezenchimájából]] származnak. Egy fogcsírán belül három részt különböztetünk meg: ''zománcszerv''et, ''fogpapillá''t és ''fogzacskó''t.

A hám erdetűeredetű (ektodermális) ''zománcszerv''ben négy sejtréteg figyelhető meg: külső zománchám, reticulum stellatum, stratum intermedium és belső zománchám. Utóbbiból fognak kialakulni a [[fogzománc|zománcot]] termelő sejtek, az [[ameloblaszt]]ok. A külső és belső zománchám a majdani gyökér helyén találkozik és kialakítja a Hertwig-féle hámhüvelyt, mely a gyökér fejlődését fogja irányítani.

A [[kötőszövet]] eredetű (ectomsenchymalisektomezenchimális) ''fogpapilla'' zománcszerv fele eső részén [[odontoblaszt]]ok differenciálódnak, melyek a [[dentin]]t fogják termelni. A fogpapilla többi részéből a [[fogbél]] fejlődik ki. A zománcszerv és a papilla találkozásánál lévő [[alaphártya]] alakja fogja megadni a fog végső alakját. Ez már korai stádiumban jól megfigyelhető.

Első lépésként az [[elemi szájüreg]] ''(stomodeum)'' ektodermája a mélybe nyomul és egy sáncot képez: ez a ''sulcus vestibularis''. Belső oldalán a [[fogléc]] ''(lamina dentalis)'' külső oldalán az [[ajakléc]] ''(lamina vestibularis)'' található. Az ajaklécből fog kialakulni a pofa és az ajkak.

A fog fejlődése során különböző fázisokat külőnítünkkülönítünk el: csíra vagy bimbó, sapka, harang és érési szakaszokat. Ezek követik egymást és nem mindig különíthetők el. Tulajdonképpen a fogcsírát alkotó sejtek különböző differenciálódási szakaszai.

A fogléc „csúcsán” az ectodermaektoderma újból befűződik az alatta lévő mesenchymábamezenchimába. Itt a sejtek gyors szaporulatba kezdenek, az ideglemezből származó ectomesenchymalisektomezenchimális sejtekkel együtt, kialakítva a fogcsírát. Ebben a fázisban még nem figyelhető meg a sejtek jellegzetes elrendeződése.

Az ectodermaektoderma szélein a sejtek gyorsabban szaporodnak és a mélybe nyomulnak, körbeveszik az ott található ectomesenchymalisektomezenchimális sejteket. Így alakul ki a sapka formájú zománcszerv. Az ectomesenchymalisektomezenchimális sejtek szintén szaporodnak, de kevesebb extracelulláris mátrixot képeznek, kialkítvakialakítva a fogpapillát. A fogzacskó sejtjei majdnem teljesen körbeveszik a zománcszervet és a papillát.

Ebben a szakaszban kezdődik el a zománcszerv sejtjeinek a differenciálódása. Kialakul a köbös sejteket tartalmazó ''külső''- és ''belső zománchám''. A kettő közt csillag alakú sejteket figyelhetünk meg, ezért a réteg neve ''reticulum stellatum''. Ezek a sejtek [[glükózaminoglikán]]okat termelnek. A molekulák bontása révén energia szabadul fel, ezt az energiát használják fel az [[ameloblaszt]]ok, mivel nincs közvetlen vérellátásuk.

A stratum intermedium szintén köbös sejtjei a belső zománchámot veszik körül. Az a megfigyelés, miszerint a bennük található [[glikogén]] a zománc képzésének a megindulásakor eltünikeltűnik, arra utal, hogy hasonló szerepe lehet mint a glükózaminoglikánoknak. Kezdetben csak a két réteg sejt „felélésével” történik a zománc képzése. Később ugyancsak érmentes marad a zománcszerv, de körülötte dús kapilláris hálózat jelenik meg, melyből diffúzió révén kapja a tápanyagokat.

Szintén ebben a fázisban veszíti el a fogcsíra a kapcsolatát az elemi szájüreg hámszövetével. A belső zománchám számos redőt vet. Valószínű, hogy ezen csomók, kötegek szerepe a fog csücskeinek és árkainak a kilalakításakialakítása.

A belső zománchám sejtjei addig osztódnak, míg kialakul a fogra jellemző forma. Ekkor leáll a sejtosztódás és a sejtek megnyúlnak, henger alakúak lesznek, sejtmagjuk eltávolodik a dentális papillától, kialakulnak az ún. [[ameloblaszt|preameloblasztok]]. Ezek indukálják a dentális papilla zománcszervhez közel eső sejtjeit, melyek szintén henger alakúak lesznek, megnő a [[sejtszervecske]] számuk és a [[dentin]] szerves állományát kezdik lerakni. Egy bizonyos vastagságú réteg lerakása után az mineralizálódik. Most a dentin megjelenése lesz a stimulus a peameloblasztok számára, melyek [[ameloblaszt]]okká differenciálódnak és elkezdik a [[fogzománc|zománc]] szintézisét. A dentin lerakása közben az odontoblasztok a dentális papilla felé visszahúzódnak, miközben az ameloblasztok ellentétes irányba, a külső zománchám felefelé vándorolnak.

Kísérletekkel bebizonyították, hogy hogy ha a preameloblasztok nem alakulnak ki, az egész korona fejlődése elmarad, mert az odontoblasztok nem differenciálódnak és így később az ameloblasztok sem alakulnak ki.

A dentin termelődik elsőnek a fog szövetei közül. Mindig egy majdani csücsöknek megfelelően. A dentin legnagyobb mennyisége a fogfejlődés során képződik, ez a ''primérprimer dentin''. De az élet során folyamatosan termelődik az ún. ''szekunder dentin''. ''Tercier'' vagy ''reaktív dentin'' a fog szöveteinek a károsodásakor termelődik.

Az [[odontoblaszt]]ok, differenciálódásuk után rögtön elkezdik a dentin lerakását. Kezdetben egy vastag [[kollagén]]rostokból álló, kevésbé mineralizált réteget raknak le. Ebben a ''mantle-dentin''nek nevezett, kb. 5-30 μm vastag rétegben a dentin csatornák is hiányoznak. Később az odontoblasztok visszahúzódásuk közben nyúlványokat növesztenek. Ezek a dentinréteg vastagodásával párhuzamosan növekednek. A bennük található mikrotubulusokon keresztül nagy anyagtranszport folyik. Egyrészt az új predentinréteg képzéséhez szükséges kollagén és egyéb szerves anyagok, másrészt a mineralizációhoz szükséges [[ásvány|ásványi anyagok]] szállítása. A mineralizáció során egyes szerves anyagok lebomlanak és ezek is a Tomes-nyulványokonnyúlványokon át távoznak.

A [[fogágy]] négy alkotóelemének a fejlődése egyszerre és elválaszthatatlanul történik. Ez a fejlődés a korona teljes kifejlődése után indul be és a fog előtörésével párhuzamosan történik. A külső és belső zománchám sejtjei a majdani gyökér helyén egymáshoz tapadnak, eltűnik közülük a reticulum stellatum, és a ''Hertwig-féle hámhüvely''t képezik. Ezen hámhüvely alakja megfelel a fog gyökérkonformációjának. Miután egy bizonyos vastagságú gyökérdentin lerakódott a hámhüvely kezd felszakadozni. Az így keletkezett résekbe [[fibroblaszt]]ok nyomúlnaknyomulnak és vastag kollagén rostokat kezdnek lerakni. A fibroblasztok az alveoláris csont felől is rostokat termelnek. De ezen két réteg rost még nincs kapcsolatban. A fogzacskó ectomesenchymalisektomezenchimális sejtjeiből, a fibroblasztok mellett, [[cementoblaszt]]ok és [[osteoblasztoszteoblaszt]]ok is differenciálódnak. A cementoblasztok a gyökér felszínén a [[fogcement|cementet]] fogják képezni, úgy hogy az ott található kollagén rostok bekerülnek a cement állományába. A másik oldalon az osteoblasztokoszteoblasztok is hasonlóan képezik a csontot.

Csak a fog áttörése után, az [[okkluzióokklúzió]]ba kerülés közben, rendeződnek a rostok a megfelelő irányba (függőleges, vízszintes, ferde). Ugyancsak ekkor rakódik le a cement nagyrészenagy része. Ha a fogzacskó sejtjei csak részben tűnnek el, ún. ''Malassez-féle sejtekként'' maradnak vissza. Ezek általában latensek, de bizonyos, még nem tisztázott körülmények között (pl. [[gyulladás]]), [[ciszta|cisztákká]] alakulhatnak.

A fogelőtörés az a folyamat, mely során a fogak megjelennek a szájüregben és [[okkluzióokklúzió]]ba kerülnek. Az a mechanizmus mely kiemeli a fogat az alveolusból nem teljesen tisztázott. Kísérletileg igazolták a fogzacskó szerepét ebben a folyamatban. Ha eltávolították a fogzacskó különböző részeit a fog előtörése elmaradt vagy a gyökér nem alakult ki. A fogzacskó sejtjei különböző enzimeket ([[metalloproteináz]]okat) termelnek, melyek a zománc feletti szöveteket képesek lebontani. Ezenkívül csontbontó sejtekké, [[oszteoklaszt]]okká tudnak differenciálódni. A fogelőtörés irányában lévő szövetek lebontása közben folyamatosan csontképzés történik a többi részen, ugyanakkor ebben a fázisban kapcsolódnak össze a gyökérhártya kollagén rostjai.

A tejfogak a fogsorban elfoglalt helyük sorrendjében jelennek meg. A maradó fogaknál ezalólez alól kivételt képez az első nagyőrlő és a felső szemfog. A maradó frontfogak belülről, a szájpad és a nyelv felől közelítik meg a tejfogakat. Míg a kisőrlők a tejmolárisok gyökerei közt jelennek meg.

Ha a tejőrlőket kihúzzák, a kisőrlők túl korán jelennek meg és a középvonal fele vándorolnak, beszűkítve ezáltal a helyet. Mivel a szemfog későbbenkésőbb jelenik meg, nem lesz helye a fogíven és vagy kívül, a szájtornác felől, vagy belül fog előtörni.