„Neorealizmus” változatai közötti eltérés

A ''Róma nyílt város''ban zavarba ejtő naivsággal elegyülnek dramaturgiai klisék, a fekete-fehér ábrázolásmód minden nyűge és valami páratlan, addig soha nem látott hitelesség. A ''Paisa'' dokumentarizmusa bizonyára még időt állóbb (ami a ''Paisá''ban irodalmias, klisészerű, az a siker ellenére már a maga korában is avulékonynak tetsző Nápoly-epizód a jóságos néger katona és a cipőtisztító fiú barátságával), a ''Fiúk a rács mögött'' kevésbé (a Róma-epizód prostituálttá deklasszált úrinője és amerikai szerelme, eme avítt múltszázadbeli irodalmi, sőt anekdota-klisé hasonló a ''Waterloo Bridge'' mára klasszikus filmgiccséhez). A Firenze-fejezet narrációt megújító rekonstruált dokumentuma viszont teljesen eredeti: az első, esztétikailag nagyszabású, sikeres kísérlet a híradóízű dokumentum és fikció (e két teljesen különböző formanyelvet igénylő filmfajta) ötvözetére. A Paisa hat epizódjából kettő (Firenze), valamint a befejezés (Pó deltája) már semmiben nem hasonlít a filmes történetmondás eddigi történetéhez és hagyományaihoz.

Visconti a ''Vihar előtt''ben Verga klasszikus realista regénye nyomán szicíliai halászokkal rendezett nagy dokumentumfilmet. Fából vaskarika: regényből dokumentumfilm. (De a „realista regény” is üres közhely, Verga a más nyelvre lefordíthatatlan stílusa révén nagy író, s azért, mert anekdotikus történetekből teremt önálló világot, mely tele van lappangó romantikával.) Más utakon, mint Rossellini, a ''Vihar előtt'' Viscontija is a történet-elmondás új lehetőségeivel birkózott – ellentétben Rossellinivel, elképesztő, már-már manierista formaművészetet teremtve.

 

'''Az olasz neorealizmus filmjei'''

*Forrás: [[Bikácsy Gergely]]: A filmtörténet börtönében, Vén újrealizmus? , Filmvilág magazin

*[http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/2001/18het/kommunikacio/komm18.html sulinet]

[[Kategória:Filmművészet]]