„Politikai marketing” változatai közötti eltérés

A marketingszakemberek később fokozatosan jelentek meg a választási hadjáratokat irányító kampánystábokban. [[1968]]-ban [[Nixon]] győzelme a szakszerű hirdetési kampány eredménye volt. Ettől kezdve a [[marketing]] egyre jobban behatolt a politikába. A pártfőnök szerepe így folyamatosan gyengült, és a politikai kampány átkerült a reklámszakemberek, a tanácsadók és a marketingszakemberek kezébe, megváltozott ugyanakkor a [[politikai pártok]] filozófiája is: az eddigi tagságbővítés háttérbe szorult, és ehelyett kiemelt szerepe lett a biztos támogatást és sikert hozó szavazók tömegének. Ennek egyik legjobb eszköze közvetlenül, személyesen szólni a választók különböző rétegeihez. Ez a [[kommunikációs eszközök]] változatossága által arra ad lehetőséget, hogy a politikusok a választókat, mint egyéneket célozzák meg üzeneteikkel.

== A marketing- és a politika szereplői közti párhuzam ==

Alapvetően egy cserefolyamat, melynek két meghatározó szereplője van: az eladó – aki a termékeket, illetve a szolgáltatásokat kínálja – és a vevő – aki a termékeket és szolgáltatásokat pénzére cseréli. A csere a marketingstratégia eredményeként jön létre, melynek négy összetevője van: termék vagy szolgáltatás, az eladásért folyatott kampány, az árazás, illetve a terítés vagy elosztás (a gyártótól a fogyasztóhoz való eljutás). A politikai kampányban a cserefolyamat két szereplője a jelölt és a szavazók. Az előbbi politikai vezetőerőt ajánl a szavazatokért cserébe. A termék maga a választási program.

 

[[Bruce I. Newman]] a Politikai marketing mint kampánystratégia című könyvében egységes rendszerbe foglalja a marketing és a politika viszonyát. A mellékelt ábrán összegző táblázat látható, amely tartalmazza a meghatározó kulcsfogalmakat, a főbb kampányelemeket valamint az ezek közti összefüggést.

==Források==