„Rendszerdinamika” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a kozmetikai javítások
1. sor:
A '''Rendszerdinamika''' a körülöttünk lévő világ tanulmányozásának egy módszere. Míg más tudományágak a világot kicsi- és kisebb részeikben tanulmányozzák, addig rendszerdinamikusok a dolgokat időbeli változásaikkal együtt, teljességükben vizsgálják. A rendszerdinamika központi témája a [[rendszer]]t alkotó részek közötti kölcsönhatások, azaz a rendszer viselkedésének megértése. A rendszerdinamika szempontjából rendszernek tekinthető bármilyen két- vagy több, egymással kölcsönhatásban lévő részből álló felépítmény, mint pl. egy gőzgép, bankszámla, vagy egy focicsapat. A rendszeren belüli tárgyak és emberek egymással un. “visszacsatolásokon” keresztül érintkeznek, azaz az egyik paraméter időben való megváltozása befolyásolja a rendszer egy vagy több másik paraméterének értékét, mely(ek) visszahatással van(nak) az eredeti paraméterre… és így tovább.
 
*''Említsük meg példaként egy bankszámlán lévő [[pénz]] értékét. A számlán lévő pénz [[kamat]]ot hoz, mely növeli a számla értékét. A megnövekedett számlán lévő pénz azután még több kamatot hoz… A számla értéke egyre nagyobb iramban nő.'' <br>
*''Az egyszerű visszacsatolás másik példája lehet a szabadon tenyésztett csirkék esete is. Feltételezve, hogy a csirkék egészségesek és kakas is van az ólban, elvárhatjuk, hogy a tojások számával a csirkeállomány egyre gyorsuló iramban növekedni fog.'' <br>
*''Ez a két eset az un. pozitív visszacsatolásra példa. A csirkék esetében viszont megfigyelhetjük, hogy az úton való átkelések az állományra csökkentően hat, s minél nagyobb az állomány annál több csirkét üt el az autó minden alkalommal. Ez példázza az un. negatív visszacsatolást. A rendszerek viselkedését e két fő folyamat irányítja: a hosszútávlatú átlagos egyensúlyt (dinamikus [[equilibrium]]) a növekedési- és rombolási folyamatok időbeni kölcsönhatása tartja fenn.''
 
8. sor:
 
==Rendszerdinamika kezdetei==
A [[Hidegháború]] elején [[Forrester |Jay W. Forrester]] az [[MIT]] Lincoln Laboratóriumában vezette a ''“Whirlwind”'' és ''SAGE'' nevű haditengerészeti programokat, melynek során Forresterben egy nagyfokú elismerés alakult ki a vállalati vezetőkkel szembenéző nehézségek iránt. E tapasztalatok győzték meg Forrestert arról, hogy a haladás legfőbb akadályát nem az ipari problémák mérnöki megoldása, hanem a kivitelezés menedzselése jelenti. Ennek okát abban látta, hogy a társadalmi rendszereket sokkal nehezebb megértni és vezérelni, mint a fizikai rendszereket. [[1956]]-ban (38 éves korában) elfogadta az MIT újonnan alapított [[Alfred P. Sloan |Sloan]] Menedzsment Iskolájának vezetését, s a kezdetektől fogva az a cél vezette, hogy tudományos- és mérnöki hátterét a vállalatok sikerét vagy sikertelenségét befolyásoló alaptényezők meghatározására alkalmazza. Az ’50-es évek közepén a [[General Electric]] vezetésével való kapcsolata során alkalma nyílt a mérnöki- és menedzselési problémák közös vonásaiba bepillantást nyerni. Abban az időben ugyanis [[GE]] vezetését zavarba hozta, hogy a [[Kentucky]]ban lévő készülékgyárukban egy hároméves ciklusú jelentős munkaerőingadozást figyeltek meg, melyre az üzleti ciklus által okozott ingadozások számukra elégtelen magyarázatokat adtak. A munkafelvételt és elbocsátást irányító vállalati döntés-hozatal egyszerű modelezésével, a GE gyáregységek [[készlet-áram-visszacsatolás]] szerkezetének kézzel végzett számításai segítségével Forrester sikeresen bizonyította, hogy a GE munkaerőingadozásai nem külső erők, mint az üzletciklusok, hanem a [[vállalat |cég]] belső szerkezeti felépítésének következménye. Ez a majdnemhogy egy vacsora közbeni szalvétára vázolt kézi szimuláció volt a rendszerdinamika területének kezdete.
 
Ezt követően, az ’50-’60-as évek folyamán Forrester szakmérnöki hallgatók egy csoportjával a rendszerdinamika tudományterületét nagyon gyorsan mozdította a kézi szimuláció szakaszából a fejlett számítógépes szakaszba. Richard [[Bennett]] alkotta az első rendszerdinamikai medellezési nyelvet, melyet [[1958]]-ban ő a '''''SIMPLE''''' (egyszerű ~ Simulation of Industrial Management Problems with Lots of Equations) nevet adta. [[1959]]-ben Phyllis Fox és Alexander Pugh írta meg a SIMPLE jelentősen javított változatát a '''''DYNAMO'''''-t (DYNAmic MOdels), mely a következő harminc évben általános használatba került. Forrester [[1961]]-ben adta ki a még mindig érvényesnek számító Ipari Dinamika című könyvét.
28. sor:
Forrester számára az előbbi feladat a közgazdasági tudomány és a makrógazdasági rendszer működésének alapvető megértését jelenti, míg az utóbbit az emberi társadalom jövőbeli egészsége biztosításának tekinti. Bár a nemzeti gazdasági modell egyelőre befejezetlen, korai és közvetlen eredmények már nyílvánosak. A modell legemlítésreméltóbb eredménye a “hosszú hullám”-nak nevezett 40-60 éves gazdasági ciklus, mely az [[1930]]-as évek nagy gazdasági válságát nem csak megmagyarázza, hanem az ahhoz hasonló helyzeteket a kapitalista gazdaságok ismétlődő jellegzetességeként mutatja be. Emellett, a ’90-es éveket a legutóbbi hosszú hullám felfelé ívelő szakaszának jósólta és a [[tőkepiac]] túlfűtését helyezte kilátásba (ami a rendszerdinamika nyelvén az összeomlás veszélyét jelenti). Megjegyzendő, hogy a modell alkotói számára valószínűleg nem jelentett nagyobb meglepetést mikor az évtized végén az amerikai tőkepiac az értékének csaknem felét villámgyorsan elvesztette…
 
Forrester későbbi életének másik nagy célja egy teljes kör bizonyos értelemben való bezárását jelentheti. Az élet úgy hozta, hogy Forrester az MIT-ban végzett tanulmányai kezdetén első szárnypróbálgatásait Gordon Brown tanár, a Szervodinamikai Laboratórium alapítójának keze alatt végezte. Amikor Brown [[1973]]-ban nyugdíjba ment, az [[Arizona]] beli [[Tucson]]-ban kezdett telelni. A ’80-as évek végén Brown a Tucson iskolarendszer tanítóinak tartott egy rendszerdinamikát bemutató előadássorozatot – említésreméltó eredményekkel. Rendszerdinamika nemcsak a felsőtagozatban terjedt futótűzként, hanem az egész iskolarendszerben. Ezt a kezdeményezést [[Forrester]] előrelátó útmutatással, Jim és Faith [[Waters]] önzetlen anyagi támogatással és John [[Bemis]] szükséges információ hálózat teremtésével támogatta, és ma, ezekben az iskolákban [[Shakespeare]]-től kezdve, [[gazdaságtan]]on keresztül egészen a [[fizika |fizikáig]] teljesen, vagy részben rendszerdinamika segítségével végzik az oktatást. Sőt, az iskolarendszer maga is használja a rendszerdinamikát, hogy maga is egy [[tanuló szervezet]]té váljon.
 
A rendszerdinamika általános oktatásának jövője meglehetősen ígéretesnek tűnük. Egy egész nemzetközi elosztóhálózat alakult ki, és az [[internet]]en keresztül sok honlap segítí az információk elérését. Az [[Egyesült Államok]]ban, de a világ más részein is számos általános- és közékiskolai tanár kezdte el a rendszerdinamika oktatását és használatát saját tantervébe olvasztani és e témában rendezett nemzetközi konferenciákra járást. Mindezek a fejlemények arra utalnak, hogy a jövő vállalatainak és közigazgatási szervezeteinek döntéshozói a velük szembenéző problémákat a rendszerdinamika lencséjén keresztül nézik majd…