„Rendszerdinamika” változatai közötti eltérés

*''Említsük meg példaként egy bankszámlán lévő [[pénz]] értékét. A számlán lévő pénz [[kamat]]ot hoz, mely növeli a számla értékét. A megnövekedett számlán lévő pénz azután még több kamatot hoz… A számla értéke egyre nagyobb iramban nő.'' <br>

*''Az egyszerű visszacsatolás másik példája lehet a szabadon tenyésztett csirkék esete is. Feltételezve, hogy a csirkék egészségesek és kakas is van az ólban, elvárhatjuk, hogy a tojások számával a csirkeállomány egyre gyorsuló iramban növekedni fog.'' <br>

A [[Hidegháború]] elején [[Forrester |Jay W. Forrester]] az [[MIT]] Lincoln Laboratóriumában vezette a ''“Whirlwind”'' és ''SAGE'' nevű haditengerészeti programokat, melynek során Forresterben egy nagyfokú elismerés alakult ki a vállalati vezetőkkel szembenéző nehézségek iránt. E tapasztalatok győzték meg Forrestert arról, hogy a haladás legfőbb akadályát nem az ipari problémák mérnöki megoldása, hanem a kivitelezés menedzselése jelenti. Ennek okát abban látta, hogy a társadalmi rendszereket sokkal nehezebb megértni és vezérelni, mint a fizikai rendszereket. [[1956]]-ban (38 éves korában) elfogadta az MIT újonnan alapított [[Alfred P. Sloan |Sloan]] Menedzsment Iskolájának vezetését, s a kezdetektől fogva az a cél vezette, hogy tudományos- és mérnöki hátterét a vállalatok sikerét vagy sikertelenségét befolyásoló alaptényezők meghatározására alkalmazza. Az ’50-es évek közepén a [[General Electric]] vezetésével való kapcsolata során alkalma nyílt a mérnöki- és menedzselési problémák közös vonásaiba bepillantást nyerni. Abban az időben ugyanis [[GE]] vezetését zavarba hozta, hogy a [[Kentucky]]ban lévő készülékgyárukban egy hároméves ciklusú jelentős munkaerőingadozást figyeltek meg, melyre az üzleti ciklus által okozott ingadozások számukra elégtelen magyarázatokat adtak. A munkafelvételt és elbocsátást irányító vállalati döntés-hozatal egyszerű modelezésével, a GE gyáregységek [[készlet-áram-visszacsatolás]] szerkezetének kézzel végzett számításai segítségével Forrester sikeresen bizonyította, hogy a GE munkaerőingadozásai nem külső erők, mint az üzletciklusok, hanem a [[vállalat |cég]] belső szerkezeti felépítésének következménye. Ez a majdnemhogy egy vacsora közbeni szalvétára vázolt kézi szimuláció volt a rendszerdinamika területének kezdete.

Forrester későbbi életének másik nagy célja egy teljes kör bizonyos értelemben való bezárását jelentheti. Az élet úgy hozta, hogy Forrester az MIT-ban végzett tanulmányai kezdetén első szárnypróbálgatásait Gordon Brown tanár, a Szervodinamikai Laboratórium alapítójának keze alatt végezte. Amikor Brown [[1973]]-ban nyugdíjba ment, az [[Arizona]] beli [[Tucson]]-ban kezdett telelni. A ’80-as évek végén Brown a Tucson iskolarendszer tanítóinak tartott egy rendszerdinamikát bemutató előadássorozatot – említésreméltó eredményekkel. Rendszerdinamika nemcsak a felsőtagozatban terjedt futótűzként, hanem az egész iskolarendszerben. Ezt a kezdeményezést [[Forrester]] előrelátó útmutatással, Jim és Faith [[Waters]] önzetlen anyagi támogatással és John [[Bemis]] szükséges információ hálózat teremtésével támogatta, és ma, ezekben az iskolákban [[Shakespeare]]-től kezdve, [[gazdaságtan]]on keresztül egészen a [[fizika |fizikáig]] teljesen, vagy részben rendszerdinamika segítségével végzik az oktatást. Sőt, az iskolarendszer maga is használja a rendszerdinamikát, hogy maga is egy [[tanuló szervezet]]té váljon.