„Északi germán nyelvek” változatai közötti eltérés

==Az északiak==

 

A [[viking]] kalandozások megindultával az egy területen élő északi germán népek egyre "öntudatosabban" használták saját nyelvüket, és egyre inkább önálló népekként kezdték definiálni magukat.

 

 

Mára a [[svéd nyelv|svéd]] és a [[dán nyelv|dán]] viszonylag egységes képet mutat a kontinens északi germán nyelvei közül. Ők ketten egyébként a skandináv északi germán nyelvek keleti ágához tartoznak. A nyugati ághoz tartozó norvég fejlődése során azonban két ág különült el, így a mai norvég nyelvben beszélünk [[nynorsk]] és [[bokmål]] norvég variánsokról. A nyugati ághoz tartozó másik két nyelv az [[izlandi nyelv|izlandi]] és a [[feröeri nyelv|feröeri]] nyelvek. A norvég, a svéd és a dán egymás számára lényegében kölcsönösen érthető nyelvek, jellemző tendencia, hogy a norvég és dán beszélők egymást remekül értik, a svéd beszélők őket kevésbé, de az értési problémák inkább nyelvjárások közötti, mintsem nyelvek közötti eltéréseknek tűnnek. Azonban a kontinensen élő skandináv beszélők mindegyike jóval nagyobb nehézségekkel képes csak megérteni az izlandi és a feröeri beszélőket, akiknek nyelve archaikusnak tűnik a modern svédhez, dánhoz és norvéghez képest.

== Különleges karakterek ==

Északi germán nyelven íródott szövegeket olvasva érdekes karakterekre bukkanhatunk, melyek más nyelvekben nincsenek jelen. Az alábbiakban azok a karakterek olvashatók, melyek a [[magyar nyelv|magyarban]] nincsenek jelen:

*a feröeriben: ð, ý, æ, ø, á, í, ó, ú, (utóbbiak a magyartól eltérő hangértékkel)