„Az ártatlanság vélelme” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Damibot (vitalap | szerkesztései)
a Robot: Forráshivatkozások kibővítése a hivatkozott oldal címével, ismételt hivatkozások összevonása
tÁnyleges -> tÉnyleges
14. sor:
Az ártatlanság vélelme [[jogviszony]]okat meghatározó [[norma]], amely az eljárásban résztvevő személyek egymáshoz való viszonyát határozza meg. Az ártatlanság vélelme a [[jogi dogmatika]] szerint nem nevezhető [[vélelem]]nek, hiányzik ugyanis a vélelmező tény (nincs szükség ártatlanságra mutató tényre ahhoz, hogy az ártatlanság vélelme fennálljon), emiatt az ártatlanság vélelmét nem a vélelmek, hanem az ''ideiglenes igazságok'' körébe soroljuk.<ref name=autogenerated1>Büntetőeljárási jog - [[Király Tibor]], Osiris Kiadó, Bp. 2003.</ref>
 
Az elvet tánylegestényleges tartalommal a bizonyítást éintő járulékos elvek töltik ki: [[a bizonyítási teher elve]] (a terhelt bűnösségének bizonyítása a vádlót terheli, senkit sem lehet ártatlanságának bizonyítására kötelezni), [[az önvádra kötelezés tilalma]] (senki sem kötelezhető arra, hogy önmagára terhelő vallomást tegyen, ill. önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson), [[in dubio pro reo|a kétséges tények értelmezése]] (a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a terhelt terhére értékelni nem lehet)<ref>Büntető eljárásjog (szerk.: Tóth Mihály) HVGORAC kiadó, Bp., 2006.</ref>
 
==Az ártatlanság vélelme és a terhelt==