„Londoni egyezmény (1913)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
AsgardBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: dátumlinkek javítása
1. sor:
Az [[1913]]. [[május 30]].|május 30-án]] aláírt '''londoni egyezmény''' az [[első Balkán-háború]]t lezárandó, a [[Balkán-félsziget]] országainak politikai státusát volt hivatott rendezni.
 
Az [[1912]]. [[október 8]].|október 8-án]] kitört háború során a régió nemzetállamai a [[Balkán-szövetség]]be tömörülve, erőiket egyesítve megtámadták az [[Oszmán Birodalom|Oszmán Birodalmat]] és a török sereget [[Konstantinápoly]]ig szorították vissza. A függetlenségét [[1912]]. [[november 28]].|november 28-án]] kikiáltó [[Albánia]] északi sávját [[Koszovó]]val együtt [[Szerbia]] és [[Montenegró]], déli részét [[Görögország]] rohanta le. [[Macedónia]] középső részét Szerbia, déli területeit Görögország, [[Trákia|Trákiát]] pedig [[Bulgária]] foglalta el. Török kezdeményezésre 1912. [[december 3]].|december 3-án]] a hadban álló felek két hónapra szóló fegyverszünetet kötöttek, és a béke előkészítése érdekében [[december 13]].|december 13-án]] [[London]]ban megnyílt a [[Sir Edward Grey]] brit külügyminiszter elnökölte [[Nagykövetek Konferenciája]].
 
A tárgyalásokon a győztes Balkán-szövetség országai (Szerbia, Görögország, Bulgária és Montenegró), a vesztes Oszmán Birodalom és az európai nagyhatalmak ([[Nagy-Britannia]], [[Németország]], [[Oroszország]], [[Osztrák–Magyar Monarchia]] és [[Olaszország]]) vettek részt. A közvetlenül érintett [[Albánia]] delegációját nem vonták be a rendezési folyamatba. A tárgyalások kezdeti szakaszában három pontot vitattak meg:
8. sor:
* a szintén elfoglalt Koszovó, Macedónia és Trákia helyzetének rendezését.
 
Az Osztrák–Magyar Monarchia és Olaszország geopolitikai érdekeiket követve egy független Albánia kialakítására törekedtek. Mindkét ország a szerb, illetve ezen keresztül az orosz expanziótól tartott. Németország és Nagy-Britannia semleges maradt, Oroszország és Franciaország pedig Szerbia és Montenegró területi követeléseit pártolta. Albánia vonatkozásában a döntéshozók először afelé hajlottak, hogy nagyhatalmi protektorátus alatt az Oszmán Birodalmon belül kapjon autonómiát. Ettől a megoldástól azonban el kellett állniuk, amikor [[február 3]].|február 3-án]] lejárt a korábban kötött fegyverszünet, kiújultak a harcok, és egyre nyilvánvalóbb lett, hogy Törökország végleg elveszíti Macedóniát, így Albániával sem lesz közös határa.
 
A tető alá hozott egyezmény végül az alábbi rendelkezéseket tartalmazta:
16. sor:
* Macedónia belső területeit Bulgária és Szerbia kapja, a partvidéki [[Thesszália|Thesszáliát]] pedig Görögországhoz csatolják.
 
A londoni egyezmény határozatait a Balkán-szövetség országai elégedetlenül vették tudomásul, s ennek következményeként [[június 29]].|június 29-én]] kitört a [[második Balkán-háború]]. A régió helyzetének végleges rendezését az [[1913]]. [[augusztus 12]].|augusztus 12-én]] aláírt [[bukaresti egyezmény (1913)|bukaresti egyezmény]] oldotta meg.
 
[[Kategória:Európa történelme]]