„Ottinger Ferenc” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DorganBot (vitalap | szerkesztései)
a képlinkek javítása, magyarítása
AsgardBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: dátumlinkek javítása
1. sor:
Báró '''Ottinger Ferenc''' ([[Sopron]], [[1792]]. – [[Bécs]], [[1869]]. [[április 8.]].) császári és királyi altábornagy, lovassági tábornok, az [[1848-49-es forradalom és szabadságharc|1848-49 évi szabadságharc]] ellen fellépő császári alakulatok egyik vezénylő tábornoka.
 
[[Kép:Ottinger Ferenc.jpg|bélyegkép|200px|Johann Stadler litográfiája (1850)]]
9. sor:
[[magyar kormány|kormányának]] megalakulásakor felajánlották neki a hadügyminiszteri posztot, de nem fogadta el. A végül hadügyminiszterré kinevezett [[Mészáros Lázár]] hivatalba lépéséig Ottinger volt a hadügyminiszteri tanács elnöke. [[1848]] májusában a a [[magyar kormány]] a [[Jellacsics József|Jellacsics]] ellen felállított [[dráva]]i magyar hadsereg parancsnokává nevezte ki. Ottinger itt nem katonához méltó módon járt el: a konfliktus kitörésekor magára hagyta seregét és átszökött [[Jellacsics József|Jellacsics]] táborába.
 
Ezután – a császáriak oldalán – a szabadságharc számos csatájában vett részt. [[1848]]. [[december 28]].|december 28-án]] a [[bábolnai ütközet]]ben győzött a feldunai hadsereg [[Görgey Kornél]] által vezetett utóvédje ellen. A [[móri csata|móri csatát]] (1848. [[december 30.]].) az ő egységének rohama döntötte el a császáriak javára. [[1849]]. [[január 22]]-én [[Szolnok]]nál csatát vesztett [[Perczel Mór]] ellen. A [[kátyi ütközet]]ben ([[1849]]. [[június 7.]].) merész támadásával megsemmisítette a 8. honvédzászlóaljat. Ezért a tettéért megkapta a [[Mária Terézia Rend]] keresztjét és a vele járó [[báró]]i címet.
 
A háború után altábornagyi rangban hadosztályparancsnok volt. [[1866]]-ban vonult nyugalomba, mint lovassági tábornok.