„Csányi György” változatai közötti eltérés

 

1939-től az ''[[UTE]]'' (''Újpesti Torna Egylet''), majd 1950-től a ''Budapesti Dózsa'' atlétája volt. Futóként és távolugróként is versenyzett, de nemzetközi versenyeken kiemelkedő eredményeket rövidtávfutóként, illetve a változó összetételű, „villámikreknek”-nek is nevezett magyar 4×100 méteres futóváltó tagjaként ért el. 1941-től 1956-ig összesen harmincnyolc alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Részt vett az [[1948. évi nyári olimpiai játékok|1948. évi Londoni]], az [[1952. évi nyári olimpiai játékok|1952. évi helsinki]] és az [[1956. évi nyári olimpiai játékok|1956. évi Melbourne-i olimpiai játékokon]], 1948-ban és 1952-ben 100 méteres síkfutásban is induló volt. Egyéni számban legjobb nemzetközi eredménye az 1949. évi budapesti főiskolai világbajnokságon elért negyedik helyezés. Pályafutása alatt szerzett tizennégy magyar bajnoki címéből nyolcat egyéni számban – ebből egyet távolugrásban – nyert. Az aktív sportolást az 1956. évi olimpia után fejezte be.