Komáromban élt, nemes szülőktől származott és [[1795]]-ben, mint maga irja ez év [[december 26.]]. [[Gvadányi József]]hez, 30 éves volt. Férje, kivel tiz nyarat, tiz telet töltött házasságban, a csizmadiaság mesterségét gyakorolta; négy gyermeke közül János és Sámuel éltek még; hogy férjét segítse, mindenfélét varrt másoknak és magának, különösen főkötők készítésével foglalkozott; kevés jövedelmét ekkép szaporította s a gazdasszonykodás mellett verselgetett. A versirásra [[Molnár Borbála]] könyve ([[Kassa]], [[1793]].) lelkesítette, kivel később levelezett is; első levelét gróf Gvadányi József lovas generálishoz, kit csak hiréből ismert, [[1795]]. [[október 24.]]. intézte. A gróf barátsággal fogadta az ismeretlen nő verses levelét, buzdító verses levélben felelt rá és felajánlotta, hogy a levelezést ki fogja nyomatni. Utolsó, 17. levele [[1796]]. [[december 10.]]. kelt. Leveleiben részletesen megemlékezett élete körülményeiről, utolsó leveleiben Gvadányi kérésére, leirta a komáromi [[1763]]. nagy földrengést. Később [[Csizi István]] főstrázsamesterrel is váltott verses leveleket. [[Csokonai Vitéz Mihály]] Lillájával ([[Vajda Julianna|Vajda Juliannával]]) is barátkozott, kit Csokonai [[1797]]. házánál látott meg először. [[1801]]. [[október 10.]]. Balog István neje lett.
