'''Kmety György''' ([[Felsőpokorágy]], [[1813]]. [[május 24.]]. – [[London]], [[1865]]. [[április 25.]].) honvédtábornok, a török hadseregben '''Iszmail pasa''' néven dandártábornok.
==Életpályája==
5. sor:
[[Kép:Brocky Károly Kmety György.jpg|bélyegkép|balra|250px|Kmety György [[Brocky Károly]] olajfestményén (1850 körül)]]
Nemesi címerrel rendelkező, de vagyontalan lelkész fiaként született. Apja [[1818]]-ban meghalt, ezután jóval idősebb bátyja, Pál nevelte. [[Késmárk]]on végezte tanulmányait, majd [[1833]]-ban a 19. császári és királyi gyalogezredbe állt katonának. [[1847]] végén [[Radetzky]] tábornagy itáliai hadseregében szolgált ezredsegédtisztként, főhadnagyi rangban. A nagy hadvezérként elismert tábornagy környezetében Kmety a katonai vezetés és szervezés legjobb szakembereitől szerezhetett ismereteket.
Századosként került át az alakuló honvédseregbe [[1848]]. [[október 1]].|október 1-jén]], a [[Győr]]ben alakuló 23. honvédzászlóaljhoz vezényelték. Jelentős szerepet játszott a zászlóalj szervezésében, mert a kijelölt zászlóaljparancsnoka betegségre hivatkozva nem vonult be. Négy század élén csatlakozott a [[Móga János|Móga]] táborába igyekvő [[Kossuth Lajos]]hoz és részt vett a [[Schwechati csata|schwechati csatában]]. Helytállásáért Kossuth [[november 1]].|november 1-jén]] a zászlóalj parancsnokává nevezte ki. [[december 16.|December 16]]-án]] a parndorfi ütközetben egységével visszavert egy lovassági támadást, ezért alezredessé és dandárparancsnokká léptették elő. A [[Kápolnai csata|kápolnai csatában]] [[Dembinski Henrik]] hibás hadvezetése miatt nem vett részt, de fedezte a magyar csapatok visszavonulását és [[1849]]. [[február 28]].|február 28-án]] a mezőkövesdi ütközetben győzelmet aratott [[Franz Deym]] vezérőrnagy dandárja felett. 1849. [[április 14]].|április 14-én]] ezredesi rangot kapott. [[Buda ostroma, 1849|Buda visszavételekor]] (1849. [[május 4.]]. – [[május 21.]].), a vízivárosi oldalon ő irányította ostromot. A május 4-ei vízvédmű elleni rohamban megsebesült. [[Buda]] bevétele után önálló hadosztályparancsnokként a [[Rába]] vonalának megszállását kapta feladatul. [[június 13.|Június 13]]-án]] pályafutásának legfényesebb győzelmét aratta, a csornai ütközetben legyőzte [[Franz Wyss]] vezérőrnagy dandárját és [[június 26]].|június 26-án]] ezért megkapta tábornoki kinevezését. A [[június 27.|június 27-e]]-eii [[ihászi ütközet]]ben vereséget szenvedett [[Edler von Warensberg]] altábornagy csapataitól. Ezzel a császáriak elvágták [[Görgey Artúr]] fel-dunai hadseregétől, ezért átvezényelték a délvidéki hadszíntérre. Az erőltetett menet ellenére későn érkezett, hogy a [[Jellasics József|Jellasics]] ellen vívott [[július 14.|július 14-e]]-eii [[kishegyesi ütközetben]] érdemi szerepet játszhasson. [[augusztus 9.|Augusztus 9]]-én]] seregével csatlakozott a [[Temesvár]] mellett álló magyar főerőkhöz. A [[Temesvári csata|temesvári csatában]] a balszárnyon sikeresen nyomult előre, de a többi seregrész megfutamodása miatt végül ő is visszavonulásra kényszerült. Az [[augusztus 15.|augusztus 15-e]]-eii lugosi ütközetben sikeres utóvédharcot vívott a császáriakkal, majd csatlakozott [[Vécsey Károly|Vécsey]] tábornok csapataihoz.
A [[világosi fegyverletétel]] után [[Törökország]]ba menekült. Itt áttért a [[Iszlám|muzulmán]] hitre és Iszmail pasa néven belépett a török hadseregbe. [[1853]]-tól dandártábornok volt, [[1855]]-ben Kursid pasa – a magyar szabadságharcban [[Guyon Richárd]] tábornok – mellett ő védte a karszi erődöt Muravjev orosz tábornok ellen. Amikor az erőd újabb parancsnoka, Williams tábornok a vár megadása mellett döntött, Kmety és Guyon átvágták magukat az ostromlókon. [[1855]]. [[szeptember 29]].|szeptember 29-én]] hadosztályparancsnokként győztes ütközetet vívott az orosz csapatokkal. [[1862]]-ben nyugdíjazták és Londonban telepedett le. Itt halt meg 52 éves korában.
